Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

íizmus, a jog a kiváltság, a szabadság a zsarnokság ellen küzdött" benne. S e küzdelem győzelmes volt. mert „a reveláció helyébe az észt, a csodák és természetfelettiekben való hit helyébe a szabad vizsgálódást, grácia helyébe a jusztíciát, a bűnbeesés tana és a mozdulatlanság helyébe a tökéletesedés tanát és a rezignáció helyébe a jog és szabadság fogalmát" téve, \ az ember számára irányítóul, vezetőül adta a felvilágosodott észt és lelkiismeretet, eszméül a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, életcélul az „anyagi, értelmi és erkölcsi tökéletesedést".

2 Nálunk is — ha méreteiben összehasonlíthatatlanul kisebb teret nyertek is — felfedezhetők voltak ennek az eszmei harcnak a tünetei. Társadalmi-politikai életünk gyengeségére és tehetetlenségére mutat, hogy nem tudhattak diadalmasan együtt rezdülni a francia forradalommal, s nem arathattak teljes győzelmet. A mi viszonyaink azonban súlyosabbak voltak, számunkra nehezebb volt a feudalizmus karmaiból való kibontakozás. [ Polgári átalakulásunkat három olyan ellentét nehezítette, amely egyben irányt is szabott a magyar társadalmi fejlődésnek. Ezek a következők voltak: 1. Az osztrák és a magyar uralkodó osztályok ellentéte, amely a nemzeti függetlenség gondolatához vezetett el, 2. a földesurak és a jobbágyok osztályellentéte, amelynek szomorú kísérőjelensége a parasztmozgalmak állandósulása és fokozódása lett, 3. a magyar és nem magyar népek (nemzetiségek) uralkodó osztályainak ellentéte, amely a nemzetiségek elnyomásában és különösen a HoraKloska lázadásban kapott beszédes kifejezési formát. Mindezekben az ellentétekben a nemzetté válás sajátos vonásai tükröződnek, hiszen arra utalnak, oda konkludálnak, hogy gazdasági és szellemi tehetetlenségünk eredendő oka a feudalizmusban és vele a gyarmati elnyomásban van. Ezt a ma már közismert tényt még a Béccsel szimpatírozó nemesség is megérezte. Mindinkább akadályt jelentett számára is a "magyar ipar hiánya. Az osztrák ipar részére a nyersanyag termelésére kárhoztatott „két hazá"-ban: Magyarországon és Erdélyben a Habsburg udvar tudatosan gátolta az ipari átalakulást, mert egyrészt nem akart versenytársat kapni a magyar iparban, másrészt mert úgy érezte, hogy egy gyengén iparosított országban, amely nem rendelkezik kellő mennyiségű szervezhető erővel, az állandósított és folyton erősödő, erőszakos, abszolutisztikus intézkedések a feudális monarchia fenntartását biztosítani tudják. Ezeket a gondolatokat számos adattal lehet megtámasztani. Jancsó Elemér Aranka György társaságáról írt monográfiájában több vezető politikus megnyilvánulását közli erre vonatkozóan. Ismerteti Borié államtanácsos szavait: „Magyarország az örökös tartományok Indiája. Magyarországon elsősorban nyersanyagot termeljenek, azután további feldolgozásra alkalmas cikkeket, végül néhány olyan árut, melyet az örökös tartományokban nem érdemes termelni". Utal Kaunitz kancellár szavaira is: „Magyarországot fejlődésében meg kell akadályozni".

3 Ne tévesszen meg senkit: mindezek szervesen beletartoznak vizsgálódásunk körébe, hiszen az ipar fejlődésével párhuzamosan kialakuló természettudományos gondolkodásmód jelentőségét világosan felismerte a forradalomtól félő Bécs. Jól látta, hogy a természettudományok nagy 2