Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

arányú fejlődése fontos eredője az ipari fellendülésnek és a társadalmi átalakulásnak. Éppen ezért a feudalizmus védelmében, nyersanyagot szállító saját gyarmatának biztosítására meggátolta a természettudományok nagyobb mérvű fejlődését. Látnia kellett ugyanis, hogy a kor vezető társadalomfilozófusai egyben a természetbölcseleti forradalomnak a részesei is voltak. Condillac, Montesquieu, Voltaire, Diderot, D'Alembert, Rousseau, Holbach és Lamettrie élete és tudományos munkássága ékes igazolója ennek.

4 A társadalom- és természetfilozófia párhuzama természetesen nemcsak a tudósok azonosságában mutatkozott meg, hanem a „cél hasonlóságában" is. Nemcsak a társadalomfilozófusok rendítették meg alapjaiban a feudalizmust, hanem a természetbölcselők is, kik „a természettudomány feudalizmusának rontottak neki, vagyis a változhatatlanságnak, a megismerhetetlenségnek, az ember számára megközelíthetetlen titkok birodalmának".

5 A természet és az emberi szervezet kutatásának elve győzött a francia felvilágosodásban a megkövesült szemlélet fölött, a klasszikusok imádása fölött. Többet akart tudni az ember annál, mint amit Aristoteles, Archimedes, Pythagoras, Thaies és Plinius tanítottak. Bacon és Locke filozófiai, Newton fizikai, Harvey vérkeringésről szóló tanításainak a szelleme áramlott bele a francia felvilágosodásba, amely az angol indítás alapján ugrásszerű fejlődést adott a biológiának, kémiának, fizikának, és az orvostudománynak. Az előjogok nélküli angol társadalmi élet szabadabb szellemét, a mindenkire egyöntetűen kiterjedő adórendszert, a viszonylag bátor véleménynyilvánítás lehetőségeit tapasztalva, nagy társadalmi reformvággyal tértek sokan haza Angliából Franciaországba. így Voltaire, Buff on, Maupertuis és Helvetius is. Sok ellentmondásos jeggyel terhes elvi megnyilvánulásokat mutat fel ez a kor, hiszen nehéz mindent elvetni és egyszerre tisztázni a régi szemléleti hagyományból. A különféle árnyaltságú állásfoglalásoknak azonban van egy közös alapvonásuk: az igazság könyörtelen feltárására való törekvés, amely a társadalom gyökeres átalakítását van hivatva előmozdítani. Idealizmus és materializmus keveredik lépten-nyomon, „a forrongás és lázongás összemos mindent". A francia felvilágosodás nagy képviselői között megnyilvánuló „személyi ellentétek dacára is azonban egységben mutatkozik a teista, deista, ateista, az idealista, vitalista, mechanikus és materialista lázadás".

6 A természettudományoknak ettől a forradalmasító, tudatosító erejétől félt Bécs, s ezért akarta a XVIII. század végén a Bessenyeiék, Csokonaiék, Aranka György ék munkássága révén jelentős fejlődést felmutató felvilágosodás terjedését megfékezni. Egyrészt tehát védekezni akart az iparosodás lehetőségei ellen, nehogy szervezhető forradalmi erőre tudjon szert tenni a magyarság, amely erre az erőknek éppen a feudális széttagoltságból eredő elszigeteltsége miatt különben képtelen volna, másrészt meg akarta akadályozni a természettudományos gondolkodásmód elterjedését, nehogy az a forradalmi polgári ideológia alapjául szolgálhasson. A gyarmati függés és gazdasági kiszolgáltatottság és kizsákmányoltság azután menthetetlenül szembeállította egymással a bécsi udvart és a magyar uralkodó osztályokat, amelyeknek legjobb képviselői még a nem3