Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Dr. Szabó Ferenc: Újabb adatok az 1891. évi viharsarki agrárszocialista szervezkedések kiterjedéséről

A földtelen agrárproletariátus (keresők és eltartottalk együtt) Község száma össznépesség a községben a község össznépességének %-ában Csanádapáca Kunágota Magyarbánhegyes Mezőkovácsháza Nagybánhegyes Reformátuskovácsháza Végegyháza Dombiratos A járás összesen 3644 5858 2590 4352 5661 1178 1410 1273 25966 2063 4262 1323 2397 4075 698 955 893 16666 56 73 51 55 71 59 61 70 64 A számokból világos, hogy az agrárproletariátus számottevő koncentrálódásáról beszélhetünk a kovácsházi járásban is. A nehezebben szervezhető uradalmi cselédség csak Kunágotán és Nagybánhegyesen volt jelentősebb (290, illetve 397 kereső). Az agrárproletárság túlnyomó része az egész járásban a mozgalom szempontjából legfontosabb, leginkább mozgósítható réteghez, a mezőgazdasági munkássághoz tartozott. Területünkről szólva néhány külön vonásról is meg kell emlékeznünk, szólni kell a járásnak a környező vidékhez, különösen Békés megye déli részéhez viszonyítva is jelentős elzártságáról, elmaradottságáról. Nemcsak amiatt állott ez elő, hogy a kovácsházi járás nagyobb része jelentős távolságra volt minden nagyobb, alföldi viszonyok között városjellegű vagy városszerű településtől (Arad, Makó, Gyula, Orosháza, Békéscsaba) s ezzel a ritkán kínálkozó, nem mezőgazdasági jellegű munkalehetőségtől is. A járás teljesen ipartalan volt, a már említett városjellegű települések nyersanyagtermelő területének lehetett tekinteni Dohánya a battonyai és a csabai beváltókon át a szegedi, debreceni stb. dohánygyárakba, kendere a szegedi feldolgozó üzemekbe, cirokja a szegedi és orosházi söprűgyárakba került. Búzáját a csabai, aradi, orosházi, makói malmok, cukorrépáját a mezőhegyesi cukorgyár dolgozta föl. A terület földmunkásságának arculatáról szólva hangsúlyoznunk kell, hogy a járás agrárproletariátusának nem voltak olyan mozgalmi hagyományai, tudati fejlettsége általában alacsonyabb volt, mint az orosháziaké vagy a vásárhelyieké. Ez teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy a korábbi évtizedekben a szerződéses viszonyban álló (s mint fentebb mondottuk, 1873-ig jogilag jobbágysorsban élő) telepes községekben a kincstári uradalmak tisztjei a legkisebb szembenállást is könynyen lehetetlenné tudták tenni: Aki nem tetszett nekik, nem újították meg vele a szerződést, elüldözték a szó szoros értelmében. A 70-es évek derekáig a telepes községekben nem volt olyan emberi függetlenség, megélhetési biztonság, a politikai érdeklődés kibontakozásához szükséges légkör, mint a korábban úrbéres helyzetű, nagy lélekszámú alföldi városokban, óriásfalvakban. Az 1891-es szervezkedési kísérletek alábbi ismertetéséből kitűnik, hogy Mezőkovácsháza környékén a létbizonytalanságból fakadt, sok évtizedes, korábban beidegződött félelem, ami pl. Orosháza önerejében bízó földmunkássága számára már egy félszázada 5