Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Oltvay Ferenc: A simándi kincskeresők

szára mellett egy nagy rezes kés volt bedugva. Ezt az embert Danszki Jakab Csernovitsnak szólította. Már este lett, mikorra odaértek, ezután még vagy két órát haladtak a pusztán, egyszerre megálltak, a Barkó testvérek szemét bekötötték, kezeiket hátra kötözték. Még vagy fél órát szekereztek, amikor megálltak. Egy pinceformájú helyiségbe ereszkedtek le, a pince teteje gazzal volt beborítva. Lent a szemeikről a kötést levették. Hosszas helyiségbe találták magukat, amely bolthajtásos vol

1", a közepén végig oszlopokkal és a pince egyik oldalán legalább tíz rakás aranyat láttak. Az egyik rakásból Danszki Jakab felvett egy nagy darab pénzt, azt a többieknek megmutatta. A pénz egyik felén egy szakállas ember volt, a másik felén pedig „Constantinus Magnus" szavaik voltak írva. Danszki Jakab ezután a pince hátulja felé ment, és a fal oldalában levő vasajtóra ütött a kezével, mondván - itt is van valami de hogy mi, azt nem mutatták meg. Egy aranyrúdat is felvettek, hozzátették, hogy itt valaha pénzverőhely lehetett, az aranyat visszatették. Az különös, hogy amint a 37 éves Barkó István valotta, a pincéiben világos volt, de nem tudta honnan. A Barkó testvérek szemét ezután bekötötték, feltették őket a kocsira és visszamentek Simánd ailá, Danszkiék bementek a faluba, a Barkók reggel felé Mácsára értek, ahonnan Gyulára, és onnan Gyöngyösre hazamentek. Az elnyomottságban, nyomorban leli magyarázatát a kincs után való futkosás, amely patalogikusan vonul végig a tanúvallomások minden szereplőjén. A nagy kolerajárvány egyik hagyatékát is elárulja az ügy; az elnyomott jobbágyok király és úrgyülöletét. Oltvai Ferenc Jegyzetek: A jegyzőkönyv a Szegedi Állami Levéltárban a Csanád megyei nemesi közgyűlés iratai között a 1102/1834. sz. alatt található.