Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Szabó János: Legelőgazdálkodás Békés megyében

1 LEGELŐGAZDÁLKODÁS BÉKÉS MEGYÉBEN Békés megyében a jelenlegi ősgyepek területi kialakulása a XIX. század végén, a XX. század elején fejeződött be. A jó termőtalajú tájegységeken ma alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek ősgyepek. Leginkább - érthetően - szélsőséges talajokon, vagy vízgazdálkodás szempontjából nehezen rendezhető területeken alakult ki az alföldi, ezen belül a Békés megyei legelők legnagyobb része. Tulajdonjogilag az ősgyepek a felszabadulás előtt kisebb részben az uradalmakhoz, nagyobb részben a Legeltetési Bizottságokhoz, illetve a Legeltetési Társulatokhoz tartoztak. Megállapítható éppen az ősgyepek esetében az is, hogy a .kis- és törpegazdaságok legelő érdekeltsége az akkori viszonyoknak megfelelően is nagyüzemi társulási körülmények között valósult meg és e formát a gazdák már akkor is jónak tartották. A Legeltetési Bizottságok és Társulások tagjai a vezetőségük szakmai és egyéb irányítását a legelők érdekében teljes mértékben elfogadták. Az esetek többségében ezek a társulások annak a közösségnek, vagy éppen községnek apaállat tartási gondjait is megoldották. Bár a Legeltetési Társulatok az akkori lehetőségek mellett az évről-évre változó és elsősorban az időjárástól függő termesztési, körülmények között működtek, mégis gazdaságosan használták ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. A Legeltetési Bizottságok jelentős önálló anyagi alappal is rendelkeztek. Az egykori szakpropaganda alapján a „Zöldmező mozgalom", valamint a Legeltetési Bizottságok, a szakmáját szerető pásztorokat kiemelt fizetési feltételek közé sorolták és a pásztorok segítségével sokszor mostoha körülmények mellett is születtek jó termelési eredmények. A tiszántúli ősgyepek hasznosításában sokszor az indokolatlan rágatás, tiprás és az ezzel járó terméscsökkenés volt fő oka az eredménytelenségnek. A gyakorlatban a legelő termőképességének javítását a rendszeres ápolásban, (gyomirtás, fektetéses trágyázás) valamint a nagy szakaszokon való legeltetésben látták. A Békés megyei legelőgazdálkodás mai helyzete A következőkben Békés megye legelőinek legfontosabb területi, termelési és gazdálkodási adatain tekintünk át. Az előforduló talajtípusok a következők: legnagyobbrészt réti és szikes (semleges, savanyú, kismértékben szódás) talajokon van a legelő, de akad homok, barna homok és lösz talajú gyep is. A megyén belül a rétegek helyzete mindenképpen újabb elbírálást igényel.

1 A rétek leginkább csak az árterekben vannak. Termésük betakarítása a rendszeresen jelentkező zöldár miatt +' bizonytalan. A megye összes legelőterülete: - ebből öntözött - ebből rét 87 827 kat. h. 2 000 kat. h. 5 976 kat. h. 15