Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Dr. Fodor György: Válás—megegyezéssel

akaratnyilvánítása a házasság felbontása szempontjából lényeges körülmény. Ebből ugyanis — egyéb tényekkel összefüggésben — többnyire a házasélet végleges és teljes megromlására lehet következtetni. Ha a házastársak az életközösséget megszakították és az együvétartozást minden vonatkozásban felszámolták, az rendszerint a felek egyetértő válási szándékának megfontoltságára és véglegességére mutat". Az irányelv idézett pontja arra utal, hogy amennyiben a házastársak bizonyos kérdésekben megegyeznek, ez a megegyezés — az életközösség megszakadása utáni és szükség esetén bizonyításra szoruló egyéb tényekkel együtt — a házasság felbontásául szolgáló komoly és alapos okként bírálható el. Felmerült most már az a kérdés, hogy melyek azok a tények, amelyekben való megegyezés ilyen erővel hat, milyen körre kell a megegyezésnek kiterjednie, s a megegyezésnek milyen befolyása van arra, hogy a bíróság a házasságot felbontja-e, vagy sem. Válaszoljunk ezekre a kérdésekre. Az irányelv 3. pontja szerint szükséges a komolyan megfontolt és végleges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítás a házasság felbontására, amely akaratnyilvánítás szabad és befolyásmentes. Ügy gondolom, hogy a jelzőket, annak a tartalmát közelebbről nem kell megmagyarázni. Ezenkívül szükséges olyan tények fennforgása, amelyekből a házasélet végleges és teljes felszámolására következtetni lehet. Ilyennek tekinthető elsődlegesen az életközösség megszakítása és az együvétartozás minden vonatkozásban való felszámolása. E körbe tartozik a házastársaknak, vagy valamelyiküknek, tartósan új életre való berendezkedése, a házastársak közötti rendezése mindazoknak a kérdéseknek, amelyek a házassági kötelékből származtak, azzal együtt jártak. Ez utóbbi döntően vonatkozik a gyermekek elhelyezésére, a gyermekek vagy az eltartásra szoruló házastárs jövőjének biztosítására, a közös lakás használatában való megegyezésre, a vagyonközösség megszüntetése és a névviselés kérdésében való megállapodásra. Amennyiben minden vonatkozásban a házastársak felszámolták előző közös életüket, akkor ebből rendszerint arra kell következtetni, hogy a felek bontási szándéka alapos, megfontolt és végleges. Most meg kell állnunk a következtetés szónál és pedig azért, mert e tények alapján a bíróságnak el kell végeznie azt a logikai folyamatot, amelynek eredményeként meggyőződik a felek között kialakult helyzet tarthatatlanságáról, s amely meggyőződés eredményeként a házasságot felbontja. A bíróság ezt a meggyőződését a bizonyítási eljárás keretében szerzi meg. A bizonyítási eljárás keretében — azon felül, hogy a bíróságnak ez esetekben is gondosan le kell folytatnia a békítést, — részletesen meg kell hallgatnia a feleket, és a felek részletes és alapos meghallgatása nyomán a bontási szándék alapos, megfontolt és végleges voltáról alapvetően kell benyomásokat szereznie. A bizonyítás további menetében — s ez a leglényegesebb eltérés az ilyen bontóperek és az egyéb bontóperek között — nem azt kell perrendszerűen bizonyítani, hogy a házasfelek között fennálló tarthatatlan helyzethez a házasfelek hogyan jutottak el, hanem azt, hogy a házasság felbontására vonatkozó közös akarat3* 35