Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Elek László: A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természettudományi Társulat működési engedélyének megadásáig

zeti függetlenség gondolatáig is eljutottak, bár ez egyértelműen elfogadott forradalmi elvvé sohasem tudott érni köreikben. A francia forradalom egyes, számukra riasztó tényei, a növekvő hazai paraszti elégedetlenségek és a nemzetiségek felszabadulási törekvései megtorpanásra késztették még balszárnyukat is. így aztán kénytelen volt forradalmi megoldás helyett reformer utat választani a jobbat akaró nemesi törekvés. Ennek a békés, evolúciós elméletre alapozott reformpolitikának legfontosabb terrenuma, a nemzetté válás legdöntőbb harci területe: a nyelvért vívott küzdelem lett. Nem tudhatott ennek hatóerejével versenyezni semmi. Sem Berzeviczy Gergely ökonomista radikalizmusa, amelynek egyik leglelkesebb képviselője Vajda Péter nagy elődje, a nemzet felemelkedésének és a társadalmi haladásnak szoros összefüggését világosan látó és valló hírneves szarvasi tanár: az akadémikus Magda Pál volt, sem Martinovicsék elszigetelt, tömegbázis nélküli politikai radikalizmusa. Ahogyan Révai József megállapította: „A nyelvújítás és az irodalmi újjászületés harcai általános mozgalmak voltak", s így megfelelő alapul szolgálhattak „a nemzet polgári egységéért vívott harcának".

7 Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy a természettudományos gondolkodás fejlődését a reformkorban nem vizsgálhatjuk a polgári átalakuláshoz szükséges nemzeti egységet legjobban szolgáló nyelvújítási harctól és irodalmi újjászületéstől függetlenül, mint ahogyan azoknak az intézményeknek az életét sem, amelyek a kor haladó polgári eszméinek és törekvéseinek győzelemre segítését vállalták magukra. Az élet minden fontos területét átfogta az egységesítő nyelv szolgálatának ügye. A legfontosabb intézményeket éppúgy foglalkoztatta, mint ahogyan a vidéki udvarházakat és hivatalokat egy fél évszázadon át. Aranka György Erdélyben Magyar Nyelvmívelő Társaságot hozott létre (1793—1806-ig működött Marosvásárhely székhellyel), amely összefogta a tudományokat, s a nyelvészet mellett a történelemkutatást, a filozófiát, a technikai fejlődést és az annak segédtudományait képező természettudományokat: az ásványtant, botanikát, mezőgazdaságtant, közegészségügyet, fizikát, zoológiát és matematikát egyaránt műveltette, nem feledkezve meg arról, hogy a tagok az egyes tudományágak magyar szótárainak elkészítését is feladatuknak érezzék. Különös jelenség, hogy a társaság tagjai általában több tudományágat műveltek. Benkő József például, akit a magyar botanika egyik legelső képviselőjének tarthatunk, mert a legkorábbi propagálója volt Linné rendszerének, amely elsőként szakított a régi, dogmatikussá vált görög: aristotelesi és pliniusi kategorizálással, és amely hosszú időre adott nem egy dologban ma is érvényes, osztályok-rendek-nemek-fajok-egyedek szerinti ivari rendszert a biológiai szemléletnek, a Magyar Nyelvmívelő Társaság legkiválóbb történésze is volt egyben. Gyarmathi Sámuelt, akinek figyelmét „németországi útja alkalmával elsősorban a fejlett, a kapitalizmus útján haladó német mezőgazdaság ragadta meg", s ki ott egész sereg „fabrikát" látogatott meg, melyekben a mezőgazdaság termeivényeit dolgozták fel,

8 s azokat propagáltatni is igyekezett Arankával a társaság legkiválóbb nyelvészeként ismerjük. Benkő Ferencet a bányászat fejlődését elősegítő első magyar ásványtani könyv: a Magyar mineralógia szerzőjét is a nyelvészet érdekelte, akárcsak a magyar nyelvű orvosi művek íróját Nyulas Ferencet, aki az orvosi szaknyelv magyarosításán 4