Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - SZEMLE

nak a helyi földigénylő bizottság védelmében kifejtett határozott állásfoglalására. A Békés megyei dokumentumokat egymás itán olvasva, fokozottan felvetődik helytörténetírásunk egyik sürgető feladata: a földreform megyei történetének kutatása. Hasznos lenne egy megyei dokumentgyűjtemény közzététele is, s talán az értékelőelemző tanulmány sem megvalósíthatatlan ábránd. A jelen kötet számos hasznos inspirációt szolgáltat ehhez a munkához, s az összefoglalásban szándékosan jelzésszerű helyi, lokális jellegzetességek - az általános képet lelentőscn árnyaló mozzanatok - szintén a munka megindítására kell, hogy sarkalljanak. Szilágyi Miklós A NAGYBIRTOKTÓL A SZOCIALISTA NAGYÜZEMIG (Két cikk a mezőgazdaság átalakulásáról*) Szabó Ferenc cikke a földosztás Dél-alföldi történetének főbb problémáit foglalja össze, melyek itt élesebben rajzolódnak ki, mint az ország más tájegységein, s itt a törvényszerűségek is jobban megfigyelhetők. A felszabadulás előtt a földtelenség szorítása ezen a tájon volt talán a legsúlyosabb, s így érthető, hogy a földosztást szabályozó rendeletet és az ország más vidékeit jóval megelőzve több helységben sor került a népi földosztó szervek, előkészítő bizottságok megalakítására. Ugyanakkor a jogos földigénylők jelentős hányadának a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudtak földet juttatni. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy a földosztás gyökeresen megváltoztatta a vidék társadalmi és gazdasági struktúráját. Vidékünk parasztsága azonban nemcsak a nagybirtok szétzúzásában, hanem az új szocialista nagyüzemi forma kialakításában is példát mutatott. Többek között Orosháza, Csorvás, Békés és Sarkad környékén voltak szövetkezési kísérletek. Ezek közül egy - a Sarkad-feketeéri - működött 1945-től napjainkig folyamatosan. Kovács Imre cikke sokoldalúan veti fel a kérdést: Hogyan lehet az, hogy az ország első termelőszövetkezete, melynek eredményeit 1948ban már a tsz-vezetőket képző iskolán tanították, ma lényegében ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint néhány éve alakult társai? S miért marad el a régi kapitalista nagyüzem (bár a munkások embertelen hajszolásával elért) eredményeitől és a korszerű követelményektől egyaránt a mai termelőszövetkezet? A szerző az okokat részben a húsz év alatt, - s néha még ma is - elkövetett külső irányítási hibákban, részben a mai tagság közönyében találja meg. Pedig a tsz, - mint ahogy az egész ország is — nagy útat tett már meg, de még mindig nem elegendőt: „Átmentünk a hídon, amely a múlttól idáig vezetett. Az új élet már ismerős, most csak az kell, hogy a magunk képére formáljuk és hozzáalakuljunk mi is." G. V. I. •Szabó Ferenc: „Azé legyen a föld, aki megmunkálja!" - Tiszatáj. 1965. 4. sz. Kovács Imre: Sarkad, Feketecr. Társadalmi Szemle. 1965. 5. sz. 53