Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - SZEMLE

szinten jelentkezik újra. Benne a parasztság találkozott a munkásosztály eszméivel. Ez a két osztály közös kiútkeresését bizonyítja, de természetesen nem jelenti azonosulását. Kiegészítették egymást. Elsősorban a parasztságnak volt szüksége iránymutatásra, ugyanakkor a munkásosztálynak megmutatta természetes szövetségesét, megmutatta a parasztságban rejlő forradalmi erőt. Az agrárszocialista mozgalom hősei ezért a munkásosztály hősei is. A szövetségnek mindkét oldalról voltak bomlasztói. Sokszor igyekeztek a munkásokat a „műveletlen paraszttömegek" ellen hangolni, a parasztokat viszont a szekták, az oktalan királytisztelet vagy a nacionalista eszmék térítették el a harctól. Annyi azonban bizonyos, hogy nemcsak a parasztság, de a munkásosztály számára is felesleges vargabetűt jelentett a szövetség időleges lazulása. Az emlékülés délutáni korreferátumai az 1891. évi agrárszocialista szervezkedések helyi vonatkozásainak néhány fontos részletét mutatták be. A rövid előadásokból jól kirajzolódott, hogy az elsőként megindult orosházi szervezkedés az egész Viharsarokra kiterjedt, természetesen nem egyenlő intenzitással. Dr. Virágh Ferenc (gimn. tanár, Békéscsaba) Az orosházi járás földmunkásságának szervezkedése 1891-ben c. korreferátumában bevezetőül a demográfiai viszonyokat vizsgálva megállapította, hogy a telepítések és a természetes népszaporodás folytán a század végére nagy mezőgazdasági tartaléksereg alakult ki a Viharsarokban. Lényegesnek tartotta az uradalmak igazgatási rendszerében beállott változást, azt, hogy az eddig alkalmazott béresgazdák helyett a tőkés szervezettséget kialakító intézők kerültek a nagybirtok élére. Az orosházi járás földmunkásságának szervezkedésében a munkáskörök megalakítása minőségi változást jelentett, mert az ipari munkásság mozgalmi tapasztalatait, harci módszereit is megismerték. A korreferátum rámutatott arra, hogy a hatóságok Csorváson léptek fel először a munkáskörök ellen 1891-ben. Befejezésül a május elseje utáni terror jelenségeiről beszélt. Dr. Szabó Ferenc (levéltárigazgató, Gyula) Az orosházi agrárszocialisták szervező munkájának hatása a volt Csanád megyében 1891-ben c. téma kapcsán megállapította, hogy az 1891-es viharsarki szervezkedések méreteit, kisugárzását, környékbeli hatásait még nem tisztázta véglegesen a kutatás. A korreferátum ennek elősegítése érdekében az egykori Csanád megye mezőkovácsházi járásában, Csanádapáca, Miagyarbánhegyes és Végegyháza községekben 1891. április—májusában megindult szervezkedést ismertette. Közvetlenül kimutatható, hogy az orosházi agrárszocialisták 1891. április második felében az említett községben agitációt folytattak. Az orosháziak segítségével, a tőlük kapott bérkövetelések, szervezési tapasztalatok alapján elindult mozgalom a volt Csanád megyében még 1891. májusában is eredményeket hozhatott, mert ott csak május 23-a után léptek életbe olyan intézkedések, amelyek a gyűlésezést lehetetlenné tették. A Békés megyeihez hasonló terror csak a battonyai megmozdulás után alakult ki. Oltvai Ferenc (levéltárigazgató, Szeged) Az örökváltság ügye a Csanád megyei telepes községekben a XIX. század végén címmel a mozgalmak hátterének egyik fontos vonatkozását elemezte. Az előzmények ismertetése során rámutatott arra, hogy a telepes községek számára az 1848-as jobbágyfelszabadítás nem hozott változást, őket csak 1873-ban szabadították fel. Az örökváltsági törvény végrehajtása során a telepes községek lakosságának nagyobb része nagy adósságokba keveredett, elszegényedett. A részletekkel egyre jobban elmaradtak. (A 90-es évekre már 4,5 millió forinttal.) Az elszámolásoknál a legkülönbözőbb visszaélések történtek. Sajnos az SZDP nem tudta kihasználni e községek lakosságának általános elégedetlenségét. A Népszava cikkeiből nem tükröződik a telepesek helyzetének mélyrehatóbb ismerete, nem mennek túl ezek a cikkek, megjegyzések a korabeli polgári sajtó megállapításain. 132