Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - VITA - Sass Ervin: Kialakíthatja-e a gondolkodásmód kényelmességét korunk csodája, a televízió?

kialakult kis közösség, pl. kultúrházakban) kapcsolata a társadalmi élettel ezáltal még inkább bővül, egyre több szálon hat a nagyközösség a kicsire, ha „fizikailag" az eddig megszokott kollektív szórakozás, művelődés formájához csak kevéssé hasonlít is ez a forma; a házi-mozi, ahogy sokfelé nevezik. Vajon miért kényelmesedne el a tv-néző? Attól, hogy intim nyugalomban és környezetben nézi az adást és estleg papucsban „ül" valamelyik színház nézőterén? A jó dráma élvezetéhez nincs szükség lakkcipőre! Vagy attól, hogy a távolbalátás varázsa egy-egy pillanatra teljesen lenyűgözi és önfeledten (tehát passzívan) csodálkozik a képernyőre? Ez a varázs valóban hosszú ideig hat, de egyszer mégis kiegyenlíti az ember rendre és következetességre törekvő igénye; a csodából megszokott dolog lesz, a tv beilletszkedik életlendünkben, mint a modern kor számtalan más vívmánya. Attól kényelmesedne el a tv-néző gondolkodásmódja, hogy nem kell választania, azt nézi, azzal foglalkozik, amit kap; vagy az teszi szellemileg kényelmessé, hogy a tv képi kifejezésmódját befogadni egyszerűbb pszichológiai folyamat, mint az olvasás, az irodalom élvezete, ahogyan ezt nem egy nyugati szociológus állítja? Valóban más folyamat, de vajon lehet-e úgy televízió-adást nézni, hogy az ne keltsen gazdagon árnyalt gondolat-sorokat és a képek látásával egyidőben a néző ne elemezné azokat, ne formálna valamilyen véleményt arról, amit lát? Ez nem képzelhető el, hiszen nemcsak a felnőtt, de a gyermek is — értelmi fejlődésének növekedésével — mind aktívabb módon nézi a tv adásait, azokra sokáig emlékezik, a látott emberek jellembeli tulajdonságait önmagára vagy társaira vonatkoztatja stb. (A Teli Vilmos, a Tenkes kapitánya, ma is emlegetett tv-sorozatok ezt fényesen bizonyítják!) A „házhoz szállított ismeretek és művészi élmények"-ből tehát nem következik logikusan, hegy az emberek gondolkodásmódjának kényelmességét is kialakíthatják, bár az is igaz, hogy erre nem egy ember erősen hajlamos. Ezt a hajlamot viszont a rossz tv-műsorok (van még!) semmivel sem erősítik jobban, mint egyes problémátlan filmek, üres színdarabok, a kultúra leplében fellépő irodalmi akarnokok izzadványai, vagy a bizonyos társadalmi rétegekben még mindig kézről-kézre vándorló ponyvaregények: hogy csupán ezt a néhány példát sorakoztassuk. A televízió a XX. század csodája, új kifejezési forma, melyet megismerni, alkalmazni és tökéletesíteni a ma emberének feladata és ez a feladat sem kényelmességre, gondolati elsekélyesedésre össztönöz — bár ez a megállapítás a felvetett problémához nem kapcsolódik szorosan; közvetve csupán. SASS ERVIN 101