Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Dr. Virágh Ferenc: Vég-Gyula 400 évvel ezelőtt

„Se pénz, se posztó" mondhatták keserűséggel a gyulai kapitány legényei. Négyszáz lovasnak és kétszáz gyalogosnak kürtölt Bornemisza Benedek két kürtöse, s mindössze két pattantyúsa vigyázta ágyúit, közben az aradi és lippai várak török bégjei a vidék lakosságával építtették Gyulával szemközt Jánosháza, Gyulavarsánd és Ottlaka palánkjait, amelyekben a krónikás szerint számos törökük „benne heverésznek". A bécsi udvar is felfigyelt Gyula város elhanyagoltságára, és így esett a választás az új kapitány személyét illetően Kányaföldi báró Kerecsényi Lászlóra, aki a várépítésben és a török-ellenes harcban Szigetvárában Zrínyi Miklós oldalán tapasztalatot szerzett, s aki felesége révén sógorságban állt Erdély igen jelentős személyiségeivel, Báthory Istvánnal és Kristóffal.

3 Kerecsényi jóval szélesebb körű felhatalmazást kapott elődjénél, Gyula székhellyel Magyarország alsó részeinek főkapitányi tisztét töltötte be. Adókörzetéhez tartozott Erdély határvonalától nyugatra a Tiszáig az egész Körös-Maros köz, azok a területek is, amelyek korábban a temesvári és az egri várkapitányok adófennhatósága alá tartoztak. Elméletben kilenc megye — Torontál, Temes, Szolnok, Arad, Csanád. Csongrád, Békés, Bihar és Zaránd — adójövedelme táplálta volna a gyulai őrség erejét. Innen járt a várba szolgálatot teljesítő földesúrtiszteknek a jobbágytelkenként 50 dénárral pénzben fizetett úgynevezett cenzus, a malom-,' a kocsma- és a halászatjog bérösszege, illetve a természetben fizetett kilenced, a robot és az ajándék. Kerecsényi kapitánynak jelentős birtokai voltak a morvaországi Nikolsburgban, az északnyugatmagyarországi területeken, s a király újabb birtokadományokkal gazdagította Gyula térségében, mindenekelőtt az életre keltett hűtlenségi törvények erejénél fogva az erdélyi fejedelemséghez, Szapolyai János Zsigmondhoz átállt csanádi, csongrádi, békési stb. birtokosok birtokaival. De jutott adományul magánbirtok a gyulai hadnagyoknak és kisebb rangú vitézeknek is. Ez utóbbiak közé tartozott például a békési Balázsdeák Márton, Battonya új ura.

4 A végvárak jövedelmét szaporította a török időkben az egyházi tized is, különösen állt ez a gyulai vár esetében, hiszen az illetékes váradi püspök az ellenséges Erdély területén élt. A várőrség eltartására hivatott legfőbb jövedelmet az állami adónemként az országgyűlés által megszavazott dika képezte. Ez jobbágytelkenként 2 forintra rúgott, s a királyi vizsgáló biztosok ellenőrizték azt, hogy a kapitány kiállítja-e a dikajövedelem arányában a katonalétszámot, illetve megkapják-e a lovas közlegények a 3 és a gyalogosok 2 forint hópénzt (zsoldot). A gyulai kapitány adórovóia hatalmas összeget mutathatott ki, de valóban behajtható volt ez az adó mind? Korántsem Torontál, Temes és Szolnok megyék állami adójáról a török megszállás miatt teljességgel le kellett mondania. Arad. Csanád és Bihar megyék egy-egy keskeny sávjába beküldhette adószedőit katonai fedezet oltalma alatt, ha ugyan nem volt szüksége a katonáira, hogy a Várad felől betörő zsákmányszerzőktől Békés megye északi és a töröktől a déli részeit megvédje. Hiszen Kerecsényi kinevezése előtt néhány évvel már felírták a török adóösszeírók, a defterdárok Békés város, Tarcsa, Orosháza, Csorvás, Kígyós, Csaba stb. falvak adózóit név szerint, e helységek 72