Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Dr. Virágh Ferenc: Vég-Gyula 400 évvel ezelőtt

„Se pénz, se posztó" mondhatták keserűséggel a gyulai kapitány legényei. Négyszáz lovasnak és kétszáz gyalogosnak kürtölt Bornemisza Benedek két kürtöse, s mindössze két pattantyúsa vigyázta ágyúit, köz­ben az aradi és lippai várak török bégjei a vidék lakosságával építtették Gyulával szemközt Jánosháza, Gyulavarsánd és Ottlaka palánkjait, amelyekben a krónikás szerint számos törökük „benne heverésznek". A bécsi udvar is felfigyelt Gyula város elhanyagoltságára, és így esett a választás az új kapitány személyét illetően Kányaföldi báró Ke­recsényi Lászlóra, aki a várépítésben és a török-ellenes harcban Sziget­várában Zrínyi Miklós oldalán tapasztalatot szerzett, s aki felesége révén sógorságban állt Erdély igen jelentős személyiségeivel, Báthory István­nal és Kristóffal. 3 Kerecsényi jóval szélesebb körű felhatalmazást kapott elődjénél, Gyula székhellyel Magyarország alsó részeinek főkapitányi tisztét töl­tötte be. Adókörzetéhez tartozott Erdély határvonalától nyugatra a Ti­száig az egész Körös-Maros köz, azok a területek is, amelyek korábban a temesvári és az egri várkapitányok adófennhatósága alá tartoztak. El­méletben kilenc megye — Torontál, Temes, Szolnok, Arad, Csanád. Csongrád, Békés, Bihar és Zaránd — adójövedelme táplálta volna a gyulai őrség erejét. Innen járt a várba szolgálatot teljesítő földesúrtisz­teknek a jobbágytelkenként 50 dénárral pénzben fizetett úgynevezett cenzus, a malom-,' a kocsma- és a halászatjog bérösszege, illetve a termé­szetben fizetett kilenced, a robot és az ajándék. Kerecsényi kapitánynak jelentős birtokai voltak a morvaországi Nikolsburgban, az északnyugat­magyarországi területeken, s a király újabb birtokadományokkal gaz­dagította Gyula térségében, mindenekelőtt az életre keltett hűtlenségi törvények erejénél fogva az erdélyi fejedelemséghez, Szapolyai János Zsigmondhoz átállt csanádi, csongrádi, békési stb. birtokosok birtokaival. De jutott adományul magánbirtok a gyulai hadnagyoknak és kisebb rangú vitézeknek is. Ez utóbbiak közé tartozott például a békési Balázs­deák Márton, Battonya új ura. 4 A végvárak jövedelmét szaporította a török időkben az egyházi ti­zed is, különösen állt ez a gyulai vár esetében, hiszen az illetékes váradi püspök az ellenséges Erdély területén élt. A várőrség eltartására hivatott legfőbb jövedelmet az állami adó­nemként az országgyűlés által megszavazott dika képezte. Ez jobbágy­telkenként 2 forintra rúgott, s a királyi vizsgáló biztosok ellenőrizték azt, hogy a kapitány kiállítja-e a dikajövedelem arányában a katonalétszá­mot, illetve megkapják-e a lovas közlegények a 3 és a gyalogosok 2 fo­rint hópénzt (zsoldot). A gyulai kapitány adórovóia hatalmas összeget mutathatott ki, de valóban behajtható volt ez az adó mind? Korántsem Torontál, Temes és Szolnok megyék állami adójáról a tö­rök megszállás miatt teljességgel le kellett mondania. Arad. Csanád és Bi­har megyék egy-egy keskeny sávjába beküldhette adószedőit katonai fede­zet oltalma alatt, ha ugyan nem volt szüksége a katonáira, hogy a Várad felől betörő zsákmányszerzőktől Békés megye északi és a töröktől a déli részeit megvédje. Hiszen Kerecsényi kinevezése előtt néhány évvel már felírták a török adóösszeírók, a defterdárok Békés város, Tarcsa, Oros­háza, Csorvás, Kígyós, Csaba stb. falvak adózóit név szerint, e helységek 72

Next

/
Thumbnails
Contents