Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

finomítóban ezenkívül több cukorfelvonót, hűtőtornyot és mérleget állítottak be. Mind a finomítóban, mind a nyersgyárban az új létsítmények beépítését és a meglevők átalakítását saját munkaerővel oldották meg. Az üzemmenet az új berendezésekkel kifogástalan volt. Ennek ellenére az idény beindulásakor mindig akadtak nehézségek. A nehézségek legnagyobbrészt a munkaerőhiányból adódtak. A környező falvakban a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudtak megfelelő létszámban munkaerőt biztosítani, ezért üzemidőre Felső-Magyarországon toboroztak és szállítottak ide kampánymunkásokat. A munkaerőkérdés ezzel megoldódott ugyan, de a répaszállítmányok lassú érkezése miatt legtöbbször csak egy diffúzióteleppel tudtak indulni. Az ezekben az években uralkodó rendkívüli időjárás nagy mértékben megnehezítette a répák feldolgozását. Különösen az 1925—26., 27—28. és 1930—31. évben kellett a répa különleges tulajdonságai miatt megdolgozni. 1926-ban az év első fele igen csapadékos volt. Augusztus, szeptember, október hónapokban pedig úgyszólván nem is esett csapadék. A nagy szárazság folytán a réparostok nagyszilárdságú szálakká fejlődtek. Ez a körülmény a répa vágásánál kellemetlen üzemi nehézségeket okozott. A répavágókések pár fordulat után megtömődtek rostszállakkal, ezért normális szeletet nem tudtak előállítani. A kellemetlen körülmény megszüntetésére az elbeleinitzi gyárból 7 mm-es répavágókéseket rendeltek megfelelő mennyiségű késszekrénnyel együtt. Ezekkel a késekkel sikerült a répavágási nehézségeket megoldani. Hasonló répafeldolgozási nehézségek mutatkoztak az 1930—31-es üzemévben is, de ezek korántsem voltak olyan nagymérvűek. A fent leírtakkal szemben voltak olyan esztendők, amelyekben az időjárás még kedvezőtlenebb volt. A nyári hónapok szárazsága után a szeptember—október hónapokban megeredt eső nemcsak a répák szállításában hátráltatta az üzemet, hanem a fonnyadt levelét elhullajtott répának új levélzetet adott, ami a répa cukortartalmát az augusztus végén mért 16—17%-ról 14—15%-ra csökkentette. A vegetációs időszak alatt a répák összetételében is igen káros elváltozások állottak be. A nem cukor anyagok ilyen esetben nehezebben távolíthatók el a cukorlevekből, a tisztítási folyamat alatt a cukorlében bennmaradtak és mint melaszképző anyagok több melaszt eredményeztek. Ezeket a súlyos időjárásból eredő körülmények között elért, jó feldolgozási eredményeket kizárólag a kifogástalanul működő és karbantartott gyári gépiberendezés tette lehetővé. Az 1924-es esztendőben megejtett rekonstrukció tetemes pénzöszszegbe került. A befektetett tőke gyümölcsöztetése, valamint a teljesítménynövelés kihasználása érdekében fokozni kellett a termelők körében a cukorrépa-termelési kedvet. A mezőgazdaságban egyre gyakrabban kötöttek a földtulajdonosok szerződést hagymára, cirokra, kenderre. Ezek a növények, mivel a termelésük meglehetős haszonnal járt, komoly versenytársai lettek a cukorrépának. A cukorgyár, hogy termelőterületét jó előre biztosítsa, azon fáradozott, hogy több — 5—10 — évre előre kössön le meghatározott területre cukorrépa-termelési szerződést. Viszonzásképpen természetesen a cukorgyárnak is bizonyos engedményeket „prémiumokat" kellett kilátásba helyezni. Ilyen volt az 5 éves 25