Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

leszerződés esetén a kat. holdanként kifizetett búzaprémium évenkénti biztosítása, illetve megadása. Ez a szerződési mód csak a nagybirtokosok számára jelentett nem mindennapos hasznot. A kisbirtokosok a megfelelő vetésforgó megfelelő alkalmazhatóságának hiányában sem területben, sem időben nem köthették le földtulajdonuk tetemes részét cukorrépa-termelésre. Erre különben a gyár nem is lett volna hajlandó. Ennek ellenére a cukorrépa-termelési készség mégis a kisbirtokosok körében mutatkozott meg a legjobban. Amíg a nagytermelőknél a répaterület emelkedése a felfokozott kedvezmények ellenére 50% volt, addig a kistermelőknél 90%-kal növekedett a bevetett terület. Ezek a kistermelők legfeljebb 1—2 évre kötöttek szerződést a gyárral, ami után prémium és egyéb kedvezmény természetesen nem járt. Egyes nagybirtokosok viszont a cukorgyártól kivételes engedményeket kaptak, amelyekhez hagyományosan ragaszkodtak. — Mivel ezek az engedmények más nagytermelők előtt is ismeretesek lettek, többen közülük az igények felfokozásában, illetőleg az előnyök és kedvezmények követelésében nem ismertek határt. A fizetett répaárral a termelők elégedetlenséget mutattak ugyan, ez azonban csak olyan színlelt elégedetlenség volt. Számítását valamennyi termelő megtalálta. A répaszállítások beütemezése körül is sok zavart okozó jelenség volt. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy általában az üzem megindulásakor a répszállítási kedv igen gyenge, ugyanakkor október végén, november elején, különösen ha az időjárás is kedvez, a legnagyobb. Ilyenkor a cukorgyár kénytelen volt minden talpalatnyi helyet a répa elhelyezésére biztosítani. Az 1927—28. évi üzemben is hasonló volt a helyzet, amikor október 31-én a gyár több répát fogadni képtelen volt. A gyárvezetőség intézkedésére nem vettek fel répát sem a Szeged-Csanádi Vasút, sem a MÄV Szegedi Üzletigazgatóság állomásain. Erre a cukorgyári kényszerintézkedésre a termelők november hónapban Mezőhegyesen értekezletre jöttek össze, ahol több kérdést, többek között e kényszerhelyzetet is tisztázták. Kölcsönösen felvetődött a gondolat, hogy a nagyobb termelők répájuk egy bizonyos %-át lehetőleg szeptember 10—15-ig, a tengeri törés előtt, szállítsák be a gyárba. Azok a termelők, akik szeptember 25-ig répát szállítanak, prémiumban részesülnek. E tárgyaláson egy bizottságot választottak, amelynek a feladata az volt, hogy ütemezze kampánykezdetre a répa arányos beszállítását és tárgyalásokat folytasson a kifizetendő prémiumra vonatkozóan. Ezzel az intézkedéssel ismételten a nagybirtokosok tehettek szert nagyobb haszonra. Az ezekben az években uralkodó rendkívüli és sokszor szélsőséges időjárás nehéz feladat elé állította a répatermelőket. Nem egy esetben hatalmas tavaszi vihar és zápor miatt tönkrement répaterületet vetettek újra a termelők. Máskor a nagymérvű bogárkár miatt voltak kénytelenek több esetben háromszor is újravetni a területeket, különösen a kistermelők körében. A bolhakár elleni védekezés elsősorban a nagytermelőknél volt megtalálható, akik tőkebázisuknál fogva megfelelő védekezőanyaggal és berendezéssel, valamint munkaerővel és szaktudású személlyel rendelkeztek. A répaterület növekedésével a répaátvételi állomások is évről évre 26