Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

Az új berendezés legnagyobb része jól működött, csupán a II. sz. gőzturbinát, a szénsavkompresszort és szénsavlavört kellett használhatatlanságuk miatt a szállító LÁNG Gépgyár rendelkezésére bocsátani. Az új szárító teljesítményével, annak ellenére, hogy valamivel jobban tudtak vele dolgozni, mint a régivel, mégsem voltak megelégedve. A szárítóberendezés körül mutatkozó zavarok az üzemmenetet nagymértékben hátráltatták. Szeptember 15-én fejezték be a nagy átalakításokat, és a vízpróbák megejtése után a gyár 23-ra készen állt. Ennek ellenére a munkaerőhiány miatt csak szeptember 30-án, a legszükségesebb munkaerő beállítása után tudták megindítani. Részben a munkaerőhiány, de főleg a kezelőszemélyzetnek az új berendezéssel járó gyakorlatlansága eredményezte a nem várt alacsony napi feldolgozási eredményt. Az üzemmenet bizonyította be továbbá az egyéb hibákat, éspedig az iszaposlé szivattyú kis teljesítőképességéből keletkező kellemetlenségeket, a fellépő szűrési nehézségek okait, valamint a beépített vízszivattyú hiányosságait. Az elkövetkezendő karbantartási időben a gőzturbina kivételével pótolták a hiányosságokat, illetve kijavították a hibákat. A gőzturbinát a LÁNG Gépgyár helyben nem tudta kijavítani, ezért Budapestre szállították. A javításra váró részeket azonban ott sem tudták megjavítani, hanem Zürichben készítettek új alkatrészeket. A kijavított és az új alkatrészekkel összeszerelt turbina az 1926—27-es üzemben kifogástalanul működött. Gőzfogyasztása nemcsak, hogy nem lépte túl a követelményeket, hanem annak 10—15%-kal alatta maradt. A II. sz. turbinának e jól sikerült kijavítása következtében az I. számút is rendbehozták, amelynek az 1927—28-as üzemévi működésével a legteljesebb mértékben meg voltak elégedve. A rekonstrukciót követő évben, de különösen a már fentebb említett hibák kijavítása után, az új berendezések kifogástalanul működtek. Üzemzavar csak elvétve fordult elő. A jó üzemmenet azonban korántsem jelentette azt, hogy új gépeket, berendezéseket ne állítsanak be a termelésbe, illetőleg a meglevőket ne állítsák át jobb termelési eredmények elérésére. A nyersgyárban a GANZ Villamossági Rt.-által szállított generátor főkapcsolót kicserélték. A diffúzióállomáson egy komplett édesszelet-gereblyét, a 65 hl-es diffúzióhoz a régi 54 hl-es edényekhez használt, kis teljesítőképességű vezetékeket, armatúrákat átcserélték a szükséges keresztmetszeteknek megfelelően. Űj malaxeurt, légszivattyút szereltek be, valamint a II. és III. szaturáció előtti előmelegítők köpenyeit kb. 2—2 m-rel magasították meg. A bepárolóállomáson a Turek-féle rendszerről áttértek a Heim-féle rendszerre és az állomás fűtőfelületét 200 m

3-rel nagyobbították meg. 1929-ben egy db új bepárolótestet építettek be, amelynek üzemeltetése a 165 vagonos napi répafeldolgozást eredményezte kampányátlagban. A kazánházban szénszállító berendezést létesítettek, amelynek működésével az ott dolgozók létszámát V3-ára csökkentették. Jelentős átépítéseket és átrendezéseket eszközöltek a finomítói vákuum állomáson is, ahol az eddig főzésre fordított gőzmennyiséget ezáltal csökkentették. A kockapréseket automatikus törlőberendezéssel látták el. A centrifugaállomáson megoldották a beraktározásra kerülő, illetőleg visszaoldásra szánt cukor külön centrifugálásának lehetőségét. A 24