Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

építettek be kapcsolótáblával együtt. Ezzel a beépítéssel sokat javítottak a meglehetősen gyengének mondható világításon. A nagyobb teljesítményű gép beállításával lehetőség nyílt arra, hogy a gyártelepen felül a gyári lakásokat is árammal lássák el. Kb. erre az időre esik a villanyvilágítás bevezetése a lakóházakba. Az üzemidőszakok alatt évről évre fokozódott a munkáshiány. Az egyre nagyobb számú behívások, valamint a fiatal korosztályok bevonultatása miatt az 1915—16. évi cukorgyártási idénytől kezdve bosnyák, szerb és orosz hadifoglyokat igényeltek a gyártás idejére. A hadifoglyok egy részét az üzem befejeztével visszatartották a karbantartási munkákra — elsősorban a szakmunkásokat — a nagyobb részét átadták a tavaszi és nyári munkák elvégzésére a mezőgazdaságnak. A hadifoglyokkal a biztos üzemmenet korántsem oldódott meg, annak ellenére, hogy számszerűleg az üzemi létszám kielégítő volt. Az ok a foglyoknak a munkához való hozzáállásában keresendő. A foglyokat semmiféle ösztönző erő nem fűtötte a termelés emelésére. A kifizetett csekély munkabér sem adott nagyobb munkalendületet, hiszen a kapott koronáért sem élelmet, sem dohányt nem voltak képesek beszerezni. Étkeztetésük, valamint ruházkodásuk is sok kívánnivalót igényelt. A nyelvi nehézségekből eredő meg nem értés egyes csoportvezetőket még tettlegességre is ragadott, ami nem egy esetben retorzióként jelentkezett. Nem egy ilyen ütés megtorlása okozott egy-egy röppentyűnél többnapos kiesést. Az elcsigázott, éhező foglyok éhségük csillapítására korlátlan menynyiségben ették a cukrot, sőt azzal a céllal, hogy üzemen kívül más élelemért, vagy dohányért cseréljenek, ki is vitték a gyárból. Hasonló volt a munkáshelyzet a mezőgazdaság vonalán is. A bevonultatások itt is éreztették hatásukat, a mezőgazdaság is óriási munkáshiánnyal küzdött. A nyári munkára kivezényelt foglyok elsősorban a kenyérgabona, valamint a tengeri betakarításánál dolgoztak és csak másodsorban tevékenykedtek az ipari növényeknél, nevezetesen a cukorrépával bevetett területeken. Ez a körülmény azután azt eredményezte, hogy a répabetakarítás nehezen folyt le, sok répa a földben maradt. A kiszedett répának is csak egy kis része került beszállításra, a fokozatosan növekvő szállítási nehézségek miatt. A földeken maradt répát, részben lábas jószággal etették fel, részben otthagyták elrothadni. A mezőgazdasági munkaerő, igaerő és a már említett vasúti szállítási nehézségek miatt a gyár beindítása és üzemvitele nagyon vontatottan ment. A háborús évek alatt a beindulásnál rendszerint egy diffúziós teleppel indultak, tekintettel az úsztatókon levő kis répakészletre. Nem egy alkalommal megtörtént, hogy az üzemnek répahiány miatt menetközben meg kellett állnia. Ezek a leállások különböző ideig 3—4 órai időtartamtól 14—15 napig is eltartottak. A fiatalkorú, 16—17 éves, gyakorlatlan előmunkások, a magyarul nem tudó hadifoglyokkal való nehéz megértés, a foglyok gyakorlatlansága és érthető kedvetlen hozzállása, valamint a mezőgazdaságból a vontatott, lökésszerűen érkező répaszállítmányok azt eredményezték, hogy azt a répamennyiséget, amelyet az 1915—16-os üzemben a cukorgyárnak 35 nap alatt kellett volna feldolgoznia, 101 nap alatt dolgozták fel. A teljesen fegyelmezetlen üzemvitel eredménye, hogy pl. a melaszcukor a normális 2,6% helyett, 3,84%-ra ugrott. Az ebben az évben termelt 21