Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 3. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (1889-1966) I. rész

fehércukor minősége nem közelítette meg az előző években gyártott nyerscukor minőségét sem. A háborús viszonyok mérhetetlen módon megnehezítették a cukorgyártáshoz szükséges üzemi anyagok, szén, mészkő, koksz, szűrőanyag stb. beszerzését is. Az itt fellépő szükségletek előteremtése nagy feladatot rótt a gazdasági vezetőkre. Gyakori eset volt, hogy a viszonyoknak megfelelő legjobb üzemmenetet, a meglehetősen erős tempóban érkező répaszállítmányok ellenére, szénhiány, miatt állították le. A sorozatos leállások az úsztatókban levő répában tetemes kárt okoztak. A nagymérvű szénhiány miatt a szeletszárító rendszeres üzemeltetésére gondolni sem lehetett. A háborús évek alatt a cukorgyár melléküzemet is folytatott, éspedig takarmánykeveréket készítettek. Az előállított állati eledel szárítottszelet, pelyva, melasz és utótermékcukor keverékéből készült. E takarmány elkészítése is számos nehézségbe ütközött, elsősorban a pelyva beszerzése okozott gondot. Az 1918-as karbantartási időszakban 2 db cukorf el vonót, 2 db kockaprést építettek be, valamint a kockaszárítón jobb eredmények elérésére módosításokat végeztek. Különben csak a legszükségesebb karbantartást eszközölték a gyérszámú karbantartó személyzettel. A mindig fiatalabb korosztályok bevonulása miatt a munkaerőszükséglet egyre égetőbbé vált. Bár az üzemet a háborús esztendők szokásos vontatottságával beindították, az őszirózsás forradalom kitörésével azonban munkaerő hiányában kénytelenek voltak leállítani. A már megkötött orosz béke alapján a foglyok eltávoztak és a gyár munkaerő nélkül maradt. A gyártelepen maradt kevés számú férfi minden erejének latbavetésével elsősorban a gyár épületeit védte, egyes magukról megfeledkezett könnyű zsákmányt szerezni vágyó egyénektől. Itt elsősorban a kommunisták fogtak össze és fegyverrel a kézben éjjel-nappal őrizték a gyárat, gépeket, raktárakat. A Tanácsköztársaság ideje alatt a munkáshatalom óriási erőfeszítéseket folytatott annak érdekében, hogy a cukorgyártás 1919 őszén beinduljon, de a román seregek bevonulásával minden terv megvalósulatlan maradt. Az 1919—20-as üzemév üzemi anyagok hiányában be sem indulhatott, ezért cukorgyártás nem volt. A termelt répát édesszeletnek feldolgozták, majd a különtüzelésű szárítóban megszárítva elszállították. 3. Az ellenforradalom időszaka a gazdasági világválság éveiig A frontról és a későbbiek folyamán hadifogságból hazatért cukorgyári dolgozók munkába állításával lassan kiegészült az első világháború előtti, begyakorlott törzsgárda. Az akkori nagymérvű munkanélküliség lehetővé tette nagyobb számú segédmunkás felvételét is. A háború folyamán a gyárépületek, valamint a lakóházak állaga erősen tönkrement. Elsősorban ezen a területen hajtottak végre alapos karbantartási munkát. A munkanélküliség ellenére sem tudott az üzem a 20-as évek elején a kitűzött időpontban megindulni. A mezőgazdaságban, főleg a kukoricatörésért, magas napszámbért fizettek. Ez a jobb kereseti lehetőség a napszámosokat elvonta a cukorgyártól. Ekkor is gyakran előfordult, hogy 22