Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - VITA - Dr. Szabó Ferenc: A helytörténeti kutatás helyzete és gondjai Békés megyében

ugyanakkor más megyékben már 2—3 kisebb munka megjelentetését is jelentős eredménynek tekintik. A szomszéd megyék közül Szolnok megye közelít meg legjobban bennünket. Korántsem ilyen egységes azonban az elismerés, ha a színvonal oldaláról hallgatjuk meg vagy olvassuk el más megyékbeli vagy fővárosi szakemberek véleményét. Kiderül ebből az a valóságos tény, hogy az utóbbi 12 évben született Békés megyei kiadványok között nem egy országos rangra jutott, általános figyelmet keltő, úttörő munkát és sorozatot tartanak számon, s erre büszkék lehetünk. (Főként a gyulai múzeum 1959—1965 közötti, mozgékony sorozatát, az orosházi múzeum évkönyveit, a Körös Népe 6 kötetét, a Szarvasi Füzeteket, a Battonyai Füzeteket és legújabban az Orosháza történetét és néprajzát feldolgozó monográfiát ismerik széles körben eredményeink közül az országban.) Ugyanakkor sokan tudják azt, hogy korábban itt jelentek meg azok a publikációk is, amelyeket több tudományos folyóirat és a szakmai közvélemény elrettentő példákként, a „hogyan nem szabad" mintáiként kezelnek. E végletek közé esnek a becsületes középszernek számító, nem hibátlan, de alapjában véve hasznos művek, eléggé népes csoportban. Az általános véleményben — elsősorban a legutóbbi kiadványok alapján — a megyénkbeli helytörténetírást színvonalasnak és kezdeményezőképesnek tartó, kedvező megítélés adja az alaphangot. Megyénknek tekintélye van, útmutatónak tekintik, s a korábbi „szeplőket" nem tartják jellemzőnek. Ez a rang, amelyet — önmagunk túlbecsülése nélkül — megállapíthatunk, természetesen kötelez is bennünket. Még akkor is, ha — m|int azt legutóbb Orosházán Benda Kálmán őszintén elmondotta — a helytörténetírást eddig jórészt magára hagyták az országos szakmai központok, s a többször összehívott, különféle tanácskozások még a helyi kutatások legfontosabb módszertani kérdéseinek kidolgozásáig sem jutottak el. Ugyanakkor Pest megye példáján látjuk, s több oldalról halljuk, hogy a Hajdúságban, Borsodban és másutt már megindult valami, létrejött az országos és helyi kutatók összefogása, együttes, termékeny munkája, ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt Orosházán. Most arra kell törekednünk, hogy kétségtelen előnyeink, eredményeink meg ne szédítsenek bennünket, s rangunkhoz méltóan részesei legyünk ennek az újabb, magasabb szakmai színvonalú pezsdiilésnek. E körül még sokat tehetünk! Amik visszahúznak, de túlnőhetünk rajtuk. Az eredmények és adottságok reális számbavétele azt mutatja, hogy önfeláldozásra képes, magas szintet képviselő szervező, összefogó és irányító munka esetén a megyénkbeli kutatás a „felsőbb osztály" követelményeinek teljesítésére is képes lesz. Ehhez azonban nem egy tekintetben változásokra van szükség a kutatók körében is, s nem elég azt várni, hogy a nagyobb mértékű helyi és országos támogatással, a publikációs lehetőségek rendszeres biztosításával minden megoldódik. Gyengeségeink közé tartozik az a szemlélet, amely a megyebeli erőket mind a feldolgozás, mind a lektorálás feladataihoz elegendőnek tartja. Több eset mutatja, hogy ha komoly színvonalra törekszünk, számos fontos részterülethez nem lehet szélesebb ismeretekkel bíró, s a megyében élő szakembert találni. Néhány esettől, többnyire személyes kapcsolatoktól, eltekintve 76