Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - VITA - Dr. Szabó Ferenc: A helytörténeti kutatás helyzete és gondjai Békés megyében

azonban mégsem tettünk lépéseket abban az irányban, hogy szervezett, rendszeres munkaösszeköttetést létesítsünk a történettudomány vezető fórumaival. Enélkül — s mint Sass Ervin is kívánja, a megyebeliek szorosabb egybefogása, irányítása nélkül — nem lehet megszabadulni attól a jelenlegi káros atomizáltságtól, szétszórtságtól, amely igen erősen hat. Ez az állapot főleg azért jelent nagy visszahúzást, mert esetlegessé teszi az országos eredmények átvételét, és gyakran nem a tágabb érdekű, a tudományág fő kérdéseihez kapcsolódó helyi témák felé orientálja a közöttünk élő kutatók jórészét, tehát szükségszerűen provincializmushoz vezet. Az említett munkakapcsolat megteremtésének legkézenfekvőbb és leghamarabb megvalósítható módját már példák mutatják: Egy-egy szélesebb témára (mint pl. a Békés megyei földmunkásmozgalmak története, Békés megye agrártörténete, Békéscsaba története stb.) munkaközösséget lehet szervezni helyi kutatókból és országos nevű szakemberekből, mint ezt a Hajdúságban, Borsod megyében vagy Pest megyében csinálják. A korszerűség, a szükséges tematikai irányítás és a tudomány berkeiben nehezen megszerezhető elismerés csak ilyen úton érhető el, s tehető tartóssá. S csak így lehet teljességre törekvő, átfogó képet adó munkát várni. A kutatás mai követelményei mellett és a kutatók nagy lekötöttsége miatt egy ember képtelen arra, hogy rövidebb idő alatt egy város vagy egy megye múltjáról elmélyült, a kritikát minden tekintetben kiálló, országosan is új eredményeket hozó szintézist alkosson. Említsük meg, hogy a magyar társadalomtudományok szinte minden új, átfogó eredménye (A magyar irodalom története I-VI., Magyarország története I-II., Földmunkások és szegényparasztok mozgalmai Magyarországon 1848—1948. I-II. stb.) munkaközösségi tevékenység terméke! Szóvá kell tenni azt is, hogy a megyebeli kutatók egy részét bizonyos türelmetlenség, s a túl gyors — ennek következtében kiérleletlen, elnagyolt — munka jellemzi. Amint többé-kevésbé együtt van egy tanulmány adatanyaga, máris megírják, s azonnali megjelentetést kívánnak. Elegendő a Gyulai Állami Levéltár kutatónaplóját megnézni, s kiderül, hogy több esetben a kutatás megkezdésétől számított 8—10 hónapon belül már nyomtatásban látta viszont — nem is kis terjedelmű — munkáját a szerző. Ez akkor sem mutat elmélyültségre, körültekintő összehasonlító törekvésekre, ha a jobbik esetet vesszük, azt t. i., hogy rutinos kutatóról van szó. Az országos áramtól való bizonyos mértékű távolállás és az önerőre épülés jele az is, hogy a megyénkben megjelent helytörténeti alkotások — egy-két kivételtől eltekintve — nem kaptak kellő visszhangot, nem kerültek megvitatásra sem. A megyei sajtóban napvilágot látott recenziók alaphangja többnyire nem kritikai volt, hanem méltató. Talán abból a megszokásból kiindulva, hogy a szerzők legalább itt kapják meg az erkölcsi elismerést, az országos szakfolyóiratok úgyse írnak róluk! S mivel ez tény (bár azon is múlott, hogy a terjesztők vagy a szerzők nem gondoltak rá: ismertetési példányokat kell küldeni a szakközlönyöknek), a részletesebb szakmai mérlegelés, a tanulságok levonása gyakran elmaradt. (S ehhez a kritikátlansághoa nem egy szerző hozzá is szokott!) A Békési Életnek is van lehetősége arra, hogy ezen változtasson, mindenképpen célszerű volna azonban — ha lehet, már kéziratban — a munkák részletes megvitatása. Mindkét feladat megyén kívüli szakemberek bevonását is kívánja, mert ezzel közelebb jutnánk a reális bírálatokhoz. Változásra van szükség a megjelent munkák felhasználásának intézmé77