Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Sonkoly Kálmán: Az orvostudomány és a vallás

materialista filozófiai iskola jelentős tagja volt. Hippokratészi úgy is szokták emlegetni, mint orvos filozófust. A betegségek isteni eredetét pl. így cáfolja: „egy betegség sem isteni eredetű: minden betegség természetes okokból keletkezik. Az emberek csak azért tartanak valamit isteninek, mert nem ismerik. Ha azonban az ember mindent isteni eredetűnek nevezne, amit nem ismer, akkor mindenütt csupa isteni dolgok lennének". Az alexandriai iskola jellegzetessége, hogy abban az ősi egyiptomi kultúra a görögök természettudományos módszereivel fonódott össze és így egészen újszerű kutató módszerek alakultak ki. Alapvető elvük volt a természet részletes megismerése. Itt végezték az első boncolásokat is. Az alexandriai iskola rendszerezte Hippokrates munkásságát is. A római orvostudomány összegében a görög orvostudomány átvétele volt, a hippokratészi tanok és az alexandriai iskola Rómiában való elterjesztése. Kimagasló művelői közé tartozott Galenus, akinek neve a gyógyszerek hatástani rendszerezése révén vált különösen ismertté. Jelentős eredményeket értek el a sebészet fejlesztése terén is. A görög és római virágzó orvostudomány azonban a rabszolgaság hanyatlásának időszakában sorvadásnak indult. Ennek oka nem a vallás számlájára írandó, hanem abban az ellentétben keresendő, amely a rabszolgatartó társadalomban az elmélet és gyakorlat között fejlődött ki. A gyakorlat, a munka a rabszolga dolga: ez megvetéssel járt. Az úr legfeljebb az elmélettel foglalkozott. A fizikai és szellemi mjunka itt elkezdődő különválása rrjaga után vonta az orvostudományban is az elmélet és gyakorlat elkülönülését és a gyakorlat lebecsülését. Az elmélet elszakadt a gyakorlattól, és talaja nélkül elkerülhetetlenül üres spekulációkba fulladt. Még Galenusnál, a híres római orvosnál is találunk olyan elmefuttatásokat, mint az alábbi: „a szamiárnak jobb a hallása, mint az emberé, mert hosszabb a füle, az ember azonban süveget tehet a fejére, amit nem tehetne, ha olyan hosszú lenne a füle, mint a szamárnak". A természeti tényeknek az ehhez hasonló önkényes magyarázatai, a gyakorlattól való elszakadás, megnyitotta az utat előbb a fantázia csapongása, majd a középkori vallásos tanítások előtt. A rabszolgaság hanyatlása, a feudalizmus kibontakozásának idejére esik a kereszténység kialakulása. A kereszténység nagyon korán, már a rabszolgatársadalomban kapcsolatba került az orvostudománnyal. Ebben az időszakban a keresztény papi orvoslás sokat átvett a görög és római orvostudománytól. így az orvos-papok istene Aesculapius sokáig versenytársa volt a római birodalomban Jézusnak. A hanyatló rabszolgatársadalomban a nyomorúságban élő tömegek előtt rendkívül népszerűségnek örvendett a „megváltó isten" hírében álló Aesculapius. A megváltásban való reménykedés éltette a kizsákmányolt tömegeket és így érthető volt, hogy a papok saját isteneiket igyekeztek „megváltó" és „gyógyító" isteneknek feltüntetni. Ennek a következménye volt, hogy a kereszténység is megváltó vallásként jelentkezett. Ezt a megváltást nemcsak társadalmi, hanem orvosi értelemben 71