Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Sonkoly Kálmán: Az orvostudomány és a vallás

vonnak le. Így a helyes és helytelen nézetek keverednek, és előbb utóbb kiéleződik közöttük az ellentét, harcba keverednek egymással. Ez a harc végigkísérhető az orvostudomány fejlődéstörténetén. A természeti vallások kialakulásának egyik fő oka volt a term|észetnek való kiszolgáltatottság, a természet erőitől való félelem. Ezek a vallások az emberi tudat olyan fokán alakultak ki, amikor az ember már képes volt bizonyos fokú elvonatkoztatásra, és meg volt benne a törekvés, hogy a dolgok. jelenségek okait kutassa, próbálja megmagyarázni. Természetesen az ember akkori tudati fejlettségi fokán ez nem sikerült minden esetben helyesen. Voltak olyan természeti jelenségek, amelyek okát nem tudta helyesen magyarázni. Ilyen volt többek között az élet, a halál, az alvás, az álom és a lélegzés jelensége. Azért emelem ki ezeket, mert e jelenségek az emberi szervezet életjelenségeivel kapcsolatosak. Tekintve, hogy azt helyesen észlelték, hogy a halott ember nem lélegzik és a mozgás hiányán kívül ez az, ami megkülönbözteti az élőtől, úgy gondolták, hogy halál esetén valami kiszáll az élőből: ez pedig a lélek. Innen már csak egy lépés volt a világ megkettőzése: az anyagi és szellemi világra. A primitív ember előtt ugyancsak megmagyarázhatatlan volt a betegség keletkezése és oka. A fenti elképzelésből kiindulva miost már a betegséget is a szellemi világ ártó tevékenységének fogta fel, amelyet a rossz szellemek hoznak létre. Ebben az időben a szellemek kiengesztelésével, a szükséges áldozat meghatározásával a varázslók foglalkoztak, és így egészen természetes, hogy a betegségeket okozó rossz szellemek kiengesztelésének a módozataira is a varázslók adtak tanácsot a betegeknek. Így az orvoslásba az ősember tiszta empíriáján alapuló gyógykezelések mellett (diéta, sebkezelés stb.) bevonult a miszticizmus, a mágia: a szelleműzés és a ráolvasás. A szibériai sámánok pl. vasdarabokat tettek a ruhájukra, mert úgy vélték, hogy a szellemek félnek a vastól. Ennek rrtpgvan a természetes magyarázata is, mert abban az időben a vas volt a leghasználhatóbb anyag, hiszen a vasból készült szerszámok messze felülmúlták a kőszerszámokat. Az ezzel kapcsolatos babonákat ma is megtaláljuk, gondoljunk csak a szerencsepatkóra. A technikailag nagyszerűen kivitelezett koponyalékeléseket is vallásos okokból végezték: a kivágott nyíláson eltávozhajssanak a gonosz szellemek. Ilyen meggondolás alapján végeztek pl. fejfájás esetén koponyalékelést. Ebben már a vallásos orvoslás ellentétét kell látnunk a tudományos orvoslással szemben. A fentiekből láthatjuk, hogy a primitív népek gondolkodásmódját az jellemzi, hogy a helyes és helytelen nézetek keveredtek, összefonódtak és így a helyes tudományos és a helytelen vallásos tevékenység egymás mellett jelentkezett. A természeti vallások nem ismerték még a papi funkció monopol helyzetét. Mindenki a maga papja volt és a varázslók csak kiemelkedő területet foglaltak el a vallásos tevékenységben. A primitív ember orvosa varázsló is volt egy személyben, akiben összekeveredett a gyakorlatból származó és a tudományt tápláló empíria és a vallásos talajból származó miszticizmus. Mindenesetre itt már csírájában megtalálható együtt a két ellentétes elem, melyekből később kifejlődött az orvostudomány két irányzata: a gyakorlaton alapuló laikus orvoslás és a valláson alapuló papi orvoslás. Hozzá kell tennünk, hogy a két irányzat teljesen tisztán sohasem jelentkezett: a laikus orvoslásnak volt vallásos színezete is, a papi orvoslásnál viszont találunk gyakorlati vonásokat. A rabszolgatartó társadalomi kifejlődésével ez a két irányzat megerősö69