Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Dr. Borbola József: A cukorbetegek gondozásának jelentősége

A CUKORBETEGEK GONDOZÁSÁNAK JELENTŐSÉGE A cukorbaj az egész világon ismert és napjainkban egyre növekedő számban jelentkező anyagcsere betegség. A legújabb adatok szerint a Föld lakosságának mintegy 1 százaléka cukorbeteg, tehát földünkön legalább 30 millió cukorbeteg él. (Meythaler). Gyakoriságát tekintve tehát a cukorbaj nemcsak népbetegség, hanem világbetegség is. A cukorbajban megbetegedettek ezen magas száma érthetővé teszi, hogy miért kell és miért érdemes a diabetessei, mint tudományos, de mint egészségügyi és szociális problémával is külön foglalkozni. A cukorbajt jelenleg még meggyógyítani nem tudjuk és gyógyítani is csak korlátozott mértékben. A cukorbajos anyagcsere zavart azonban rendbe tudjuk tartani és a helyesen kezelt, szakszerű orvosi felügyelet alatt álló cukorbeteg, aki az előírásokat megtartja, gyakorlatilag egészséges. Olyan betegségről van tehát szó, melynek ellátása különleges szaktudást igényel, vagyis különleges szakellátást, amit a betegek legtöbbször csak az e téren is járatos szakorvostól kaphatnak meg. Fontos az ellátás szervezésének a kérdése is és különösen fontos a cukorbetegek szakszerű felvilágosítása, nevelése. A fentiek bizonyításául megemlítem, hogy a Nemzetközi Diabetes Egyesület 1964. évi torontoi világkongresszusán a torontoi egyetem díszdoktorává avattak többek között két olyan cukorbeteg kutatót, akik gyermekkoruk óta cukorbetegek és korai halálukat az 1921-ben felfedezett insulin akadályozta meg. Egyikük 42 év óta fennálló cukorbaja ellenére, testi és szellemi erejének teljében számolt be a diabetes kutatás legújabb eredményeiről és félig tréfásan jelentette ki, hogy az insulin előállításának fontos melléktermékei azok a kutatók, akik maguk is diabetesesek lévén, különös lelkesedéssel vetették magukat a cukorbaj kutatására, miután ennek a kutatásnak köszönhették életüket. A statisztikai adatok szerint sajnos ma még kevesen maradnak 42 éve fennálló cukorbaj mellett a testi és szellemi erő teljében, de ezeknek a számát szakszerű ellátással, az ellátó szervezet kiépítésével és a betegek nevelésével, felvilágosításával biztosan lényegesen emelni lehet. A két cukorbeteg kutató nem véletlenül érte meg egészségesen napjainkat, hanem elsősorban a szakszerű kezelés eredményeként. Ez a tény természetesen minden e téren dolgozó szakembert arra kötelez, hogy a szakszerű kezelést minden cukorbeteg számára biztosítani kell. A cukorbajról ma már igen sokat tudunk, de nem tudunk mindent. Tudjuk, hogy a cukorbaj elsősorban a szénhydrát anyagcsere zavara, melynek lényege az, hogy a normális szervezettel szemben a cukorbeteg szervezete nem használja fel a táplálékkal bejutó és felszívódó cukrot, nem raktározza azt el glykogen, azaz állati keményítő formájában. A cukor bejut a vérbe, elárasztja a szöveteket, szerveket, és kiürül a vess