Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1939

A mai német középiskolák természetrajzi oktatása.

(Dr. Tömör János tanár beszámolója németországi tanulmányútjáról.)

Mint minden nagy eszmeáramlat, úgy az új Németországé is tisztán látja a nevelés társadalmat alakító hatalmas erejét és ezért természetesnek tartja a nevelés irányításához való jogát, így érthető, hogy az ország kulturális irányítása nemzeti kultúrpolitikává vált, ahogy minden korszerűen vezetett államban azzá kell váljék.

Tömören kifejezve ez az, amit 1939 évben Keletnémetország városainak iskoláiban tapasztaltam.

Egy külsőleg teljesen nyugodt Németország városain, fal- vain haladunk keresztül, ahol a szemlélő nem látja, hogy a hónap bizonyos napjain egy tál ételt esznek, vagy nélkülöznek és azt sem lehet látni az arcokon, hogy a haza szent céljai érdekében történő ilyen lemondás bárkinek is fájna. Ellenkezőleg! De néha hosszú kilométereken keresztül hatalmas katonai gépkocsioszlopok, terepjáró gépkocsik, óriási motorvontatású lövegek és harcikocsik arról tanúskodnak, mi az eredménye az áldozatos lemondásnak. Talán ezek a végeláthatatlan gépesített oszlopok és egyes látogatott iskolák voltak akkor az egyedül látható jelei a készülődésnek.

Hogy egy ilyen gigantikus méretű nemzeti készülődés egy nép minden tevékenységére, még az iskolafejlesztés és az oktatásra is bizonyos mértékben hatással voltak: magától értetődő.

Mielőtt a természetrajz és vegytan oktatásáról tapasztaltakat összefoglaljuk egész röviden, tekintsük át azokat a lényeges változásokat, amelyek az újjászületett Németország oktatásügyére jellemzők.

Az új neveléstudomány irányeszméi a gyakorlati népközösségi életből fakadnak. Ebben a szellemben íródott az új iskolarendelet, amelynek lényeges alapgondolata: »Az iskola feladata, hogy az ifjúságot a nép és az állam szolgálatára nevelje. Mindazt, ami ezt a nevelést előmozdítja, ápolni kell, ami veszélyezteti, — kiküszöbölni.«

Első helyen hangsúlyozza a jellem és akarat nevelését, fejlesztését. Amiként nálunk, úgy ott is vallják, hogy minél több egy államban az alkotóképes, produktiv egyén, annál inkább halad az érvényesülés felé. És miután az alkotás lelki indítója az akarat, azt kell ébresszük szüntelenül. — Ennek az alkotó, akaró léleknek fejlődése pedig akkor a legerősebb, ha az ismereteket kitartó munkával szerzi meg.

A szociális alapgondolat hangsúlyozása minden tárgy tanításában előtérben áll. Már az iskolában is aszerint igyekeznek az egyént értékelni, ahogy az a köz szempontjából értékelhető. A haza céljai mendenekelőtt. »Az egyén semmi, a nép minden.«