Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1935
5 ták és formálták olyanná, amilyen, semhogy gyarló emberi kezek feldarabolhatnák! A földtörténet utján továbbhaladva azt látjuk, hogy a Tisia nagyrésze mindig szigetként állt ki a tengerekből egészen a harmadkor közepéig, amikor t. i. befejeződött a fennföld-kor- szak és Tisia végérvényesen süllyedni kezdett. Ezzel egyidejűleg megindult az Alpok ráncolódása. Mivel azonban a Tisia rideg tömegét nem bírta a hegyképző erő meggyürni, az alpesi redők valósággal körülhullámozták Tisiát, mint hullámok a szigetet. Ekkor keletkezett a Kárpátok szabályos félkörláncolata is abból a sok építőanyagból, amelyet a folyók a fennföldről lehordták. A redőzésekkel egyidőben megbomlott Tisia egyensúlya és rohamosan süllyedt, mégpedig a szilárd földkéreg repedéseinek mentén. Ezen korszakok mozgalmas geológiai képét a vulkáni kitöréseknek egész hatalmas sorozata tarkíjta, tudniillik a föld izzón-folyó belseje a repedések mentén utat tört a felszín felé. Ezeknek a kitöréseknek eredményei azok a vulkáni kőzetkoszo- ruk, amelyeket ma Börzsönyi hegységnek, Magyar Érchegységnek, Mátrának, Eperjes-Tokaji hegységnek, Vihorlát-Gutin-vo- nulaínak, Hargitának, stb-nek hívunk. A süllyedéssel megkezdődik a medence-korszak, amelynek kezdetén a süllyedő Tisia tömbsikok mentén összevissza repedezett, úgyhogy valósággal sakkíáblaszerű szerkezetnek kellett előállnia. Mivel az egyes mozaikok nem süllyedtek egyforma sebességgel, egy részük a nagy medencén belül medencéket alkotott, másrészük kiemelkedő szigeíhegyeinknek volt őse. A süllyedő tönk peremi töréseit jelzi a Bakony, Vértes, Cserhát, Mátra és Bükk elrendeződése. Ehhez hasonló másik hatalmas törésvonal többek között a nagyvárad-szatmárnémeti is. Ezeken a törésirányokon belül következett egy másik töréssorozat, de ez már a medence peremeihez igazodott. A medence-kor elején olyan gyorsan ment végbe a süllyedés, hogy a Tisiát körülvevő tenger utat törvén a délvidék szorosain (Dévény, Vaskapu) benyomult és elöntötte a medencét, úgyhogy a mai Földközi-tengerrel összefüggő, beltengerré alakult át hazánk belseje. Közben a környező szárazulatokról folyóhordalékok töltik fel a sekély beltenger fenekét, még pedig olyan tetemes vastagságban (1500 méter is), hogy ez csak a tengerfenék állandó továbbsüllyedésével magyarázható. Az Alföld fejlődéstörténete folyamán ezek után egy — egész Európát megmozgató erő a mi területünket is emelni kezdte, úgyhogy beltengerünk elvesztette a tengerrel való ösz- szeköttetését. A belé ömlő folyók nemcsak állandóan halmozták benne hordalékaikat, hanem vizét is kiédesítették s így a kövületekből következtetve az állatvilág csakhamar megváltozott és új, féligsósvizhez alkalmazkodó állatfajok terjedtek el. A továbbiak folyamán hol emelkedik, hol süllyed a víz szintje. Területünk legmélyebbre süllyedt rögei helyén mélyedéseket találunk, édesvizű, teljesen kiédesült tavakkal, mocsarakkal, amelyek napjainkig is megtartották «süllyedék» jellegüket, hi-
