Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1935
6 szén köztudomású, hogy az Alföld még most is lassan süllyed azoknak a földrengést csúszási síkoknak mentén, amelyekből a mai földrengések is kiindulnak. Ilyen lezökkent táblák a Duna Tisza egyesülésének vidéke és többek között az Alibunári- mocsár vidéke is. A negyedkorban a folyó-lerakódások és a szárazföldi időszak jellemző kőzetének, a lösznek lerakódásai jellemzők. A folyók már a medence közepe felé irányulnak, majd lehetőleg törési vonalak mentén folytatják útjukat. Mélyfúrások bizonyítják, hogy a Tisza is viszonylag mélyen fekvő, úgynevezett beszakadt tektonikus árokban folyik és követi először a Dunával együtt a magyar medence közepe felé tartó irányt, majd délnek fordul mindkettő és a nagyalföldi tábla délfelé hajló irányát követi. Amint a fentebbiekből látható, az Alföld medence-korának üledékeit főképen folyók hordalékai teszik. Számos ártézikút az 1600 méteres mélységet is meghaladja, de a folyóvízi üledékeket a fúrás nejn képes áttörni. Az Alföld medencéjének feltöltésében igen nagy szerepe volt főleg a Maros kelet felől jövő legyezőszerű törmelékkupjának, melynek csúcsában durva törmeléket, majd kiterülő legyezőszerű végein mindig finomabb és finomabb alkotórészeket rakott le a folyóvíz. Ezt a feltöltő munkát természetesen a folyó egész tömege végezte s ez keresztmetszetben kisebb folyóknál lencseszerű betelepüléseket okozott az Alföld altalajában. Összefoglalva tehát az elmondottakat: az Alföld alját, fékükét a Tisia-tömb triászkőzetekkel borított és összetöredezetf táblája alkotja s ezt ezen összetöredezett és mélybesüllyedí kőzettömegnek felszínen maradt romjai a Dunántúl és Erdély sziget- hegységeivel bizonyítják. Erre települ mintegy 1500 2000 méteres mélységben a tengeri üledékek sorozata. Felfelé mintegy 500 600 méterig az úgynevezett «pannon» mocsári és tavi üledékek következnek, majd erre települ a harmadkorszak «levan- tei» emeletének tavi, mocsári, folyami és szárazföldi üledéke. Ezzel mintegy a felszíntől számított 150 méter mélységig a harmadkor üledékei befejeződtek, következnek a negyedkor-, főleg jégkorszakbeli és jelenkori üledékek. A számok természetesen helyenként változók s ez érthető, ha arra gondolunk, hogy összetöredezett és még ma is süllyedő medencével van dolgunk. Az Alföld altalajának összevisszatöredezetísége természetesen gyakorlati szempontból igen fontos. A kutatók szerint ugyanis épen a törési vonalak mentén várható az Alföld altalajában nagy mennyiségben található földgáznak feltörése. Igen fontos ezeknek a vetődési irányoknak minél tüzetesebb felkutatása azért is, mert a csuszamlások következtében az Alföld víztartó rétegei mélyebb vagv magasabb helyzetet foglalnak el. Ez azt jelenti, hogy a diluviális (jégkorszakbeli) rétegek alatt fekvő levantei kavics- és homokíömegek, melyek épen a vizet tartalmazzák, egyes helyeken már kevesebb költséggel, magasabban is elérhetők. Ugyanígy áll a helyzet a hévvizekkel is.
