Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1935

y

többet kell nekünk tanulnunk, mint apáinknak, tehát ennek megfelelően mennyivel kevesebbet tud a 40 év előtti diák, mint a mostani. Mind a művelt, mind a kevésbbé iskolázott közönség érdeklődéssel nézheti a modern kor követelményeivel lépést tartó iskolai munkát. Sőt tanulhat is belőle, pótolhatja is azokat a hézagokat, amelyek a korkülönbség folytán közte és az új nemzedék között szükségszerűen fennállamak.

Sokan talán azt fogják ellenvetésképen felemlíteni, hogy munkáltató tanítás csak jól felszerelt iskolákban lehetséges s így eredményeinek kiállítása is csak ott lehetséges, ahol kellő anyagi eszközök állnak rendelkezésére. Valóban: a kísérleti vegytan, növényélettan, állati és növényi anatómia, stb. eszközök, mikroszkópok nélkül nem tanítható a modem követelményeknek megfelelően. Ha azonban gimnáziumunk idei kiállításán végigtekintünk, számtalan olyan érdekes, tanulságos készítménnyel találkozunk, amelyek a legprimitívebb eszközökkel elkészíthetők és anyagi megterhelést sem az iskola, sem pedig a tanuló számára nem jelentenek.

De mielőtt végső következtetéseket vonnánk, tekintsük meg az idei kiállítást.

A készítmények és rajzok a munkaasztalokra csavarral felés leszerelhető léckeretekre vannak erősítve, úgyhogy képtárlatokhoz hasonlóan, minden a legelőnyösebb megvilágítást kapja. Az első asztalokon egész íves fekete kartonra, átlátszó fotósarkok segítségével fel vannak erősítve az V. osztály munkáltató tanításának eredményei, fehér négyzetalakú kartonlapokra felragasztott teljes és szétszedett növényi készítményei, amelyeket már a múlt évi értesítőnkben ismertettem. Nagy előnye ennek a csoportos felerősítésnek, hogy miként a múlt évben — bekeretezhetők és legszebb díszét adják úgy a természetrajzi előadóteremnek, valamint az osztályoknak és folyosóknak. A tanuló látja elődeinek munkáját, tanulhat belőle, de javíthat is rajta és az eljárást a maga kis kézi herbáriumán tökéletesítheti. Mennyivel inkább érdekli a diákot diáktársainak munkája, mintha drága pénzen vásárolt falitáblákat akasztanánk a termekbe. Emezeket megszokja és idővel észre sem veszi, olyannyira, hogy az is megtörténik: igen gyakran nem képes elsorolni, melyek azok a képek, amelyekkel egy évet együtt töltött az osztályban. Ezzel szemben az állandóan cserélhető diákkészítmények mindig érdeklik, hiszen azon növényekről tanul ő is, amelyeket idősebb iskolatársa gyűjtött. Érdeklődésének mindig vannak szempontjai: vagy személyiek ezek, vagy azért nézi, mert ösz- szehasonlítja a maga dolgával, szebbnek találja a régit, ezért a magáét is igyekszik tökéletesíteni, vagy bírálgatja: jóleső érzéssel tölti el, hogy szebben dolgozik, mint elődei.

A növénytani készítményeket egész íves rajzlapokra megosztott és rajzolt munkák tarkítják. Ilyenek a növényrendszereket feltüntető táblázat minden csoportnál egy-egy jellegzetes növényfaj rajzával és a környéken található közönségesebb gyógynövények. Ez utóbbi készítmény táblázatosán egymás mellé fel