Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1934
6 az a kijelentés: az iskolai természetrajzi oktatásnak legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy a fiatal diákot megóvja ettől a mételytől és odahasson, hogy e filozófiai irányról' az legyen a véleménye, mint Schopenhauernak. Hogy ezt az elfordulást a gyermek leikébe maradandóan beoltsuk, arra lépten-nyomon van alkalom. És számtalanszor mi is bebizonyosodunk, miért vallásos ember a természettudós. Akár az élet keletkezését nézzük, akár az ingerelvezetést és az érzet keletkezését vagy még sok mást, mindig eljutunk olyan végső állomáshoz, ahol csődöt mond hisztológiai, kémiai és anyagszervezettani tudásunk, -ahol a természettudományok találkoznak a vallásfilozófiával. Ha -pl. az idegrendszer működését vizsgáljuk, akkor is j végső fokon zsákutcába kerülünk. A modern mikrológia bepillantást nyújt az emberi agyba és az idegrendszer elemi komponensét a neu- ronban látja. E képződmények ingerállapotait mi anyagcsereváltozásokra vezethetjük vissza, amelyek neurontól neuronig ideg- szálak segítségével vezetődnek el és ezek az idegszálak elképzelést adnak az asszociációk keletkezéséről. De hiába fejlődött a szövettan, a tudatos érzetet, tehát a szelleminek az anyagiból való keletkezését ma éppenolyan kevéssé tudjuk megmagyarázni, mint száz évvel ezelőtt. Ilyen és hasonló akadályokon a materializmus szekere megfeneklik, bármennyire is a legmodernebb természettudományi kutatások eredményeiből van ácsolva a kereke. Ilyen és hasonló elgondolások késztetik a tanárt arra, hogy minél alaposabb legyen a természetraiz tanítása, mert a természet- tudományi műveltség ma már kulturszükséglet. Intenzív oktatás, legkiváltképpen természettudománvi oktatás csak munkáltatással érhető el: «Az öntevékenység útján az önállóság felé.» Az alábbiakban, legalább vázlatosan igyekszem összefoglalni, mennyiben lehetett a természetrajzi munkáltató tanítás gondolatát megvalósítani intézetünkben. Az első és második osztályban állt aránylag legkevesebb eszköz rendelkezésemre, hogy munkáltatva taníthassak. A gyümölcsfélék tárgyalásánál minden tanuló az összegyűjtött termést felboncolta, a részek megbeszélése után néhány tanuló táblán, a többi önállóan jegyzetében vázlatot készített. Ugyanígy történt az a növényekkel is. Megbeszéltük a növény termőhelyét, szétszedtük, vázlatot készítettünk róla, majd a növényt és részeit lepréselve a jegyzet megfelelő oldalára ragasztottuk. Közben természetesen szép kísérletekre és megfigyelésekre van alkalom. A porzók és termő viszonya, a megporzási lehetőségek, a, termés keletkezése, stb., mind erősen foglalkoztatják a kis diákot; a rajzok és a leragasztott növények pedig tartósan emlékezetükbe vésik a tanultakat, úgyhogy megtanul látni és megfigyelni már kis korában és a megfigyelésekből következtetni. És milyen örömmel lapozgatják gonddal készített jegyzeteiket, hiszen csaknem mindegyik azt képzeli, hogy ő fedezte fel az eddig előtte ismeretlen, érdekes biológiai jelenségeket. Az állatok tárgyalásánál lehetőség szerint élővel foglalkoz-
