Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1934
!> peil a természetrajz az a tárgy, amely legközelebb áll' az emberhez. Ma, amikor széliében azt hangoztatjuk: a technika századát éljük, sajnos, intelligens körökben, az oklevelesek között is nagyon sokat találunk, akik legkevesebbet közvetlen környezetükről, a saját testükről, az életműködésekről', stb. tudnak. Ma méltán mondhatjuk Rossmässlerrel, a kiváló pedagógussal: «A természet mindnyájunk közös hazája, amelyben idegennek lenni bárkire szégyent jelent.» Ma, amikor a biokémia magasba- ívelő fejlődéséről hallunk, amikor különböző nívójú természet- tudományi folyóiratok kerülnek piacra, annak a magát intelligensnek tartó, érettségizett embernek is értenie kell a termé-; szetrajzi fogalmakhoz. És mivel rohamosan fejlődő tudományról van szó, bátran leheti állítani: fokozottabban többet kell a fiatal embernek a tárgyhoz értenie, mint elődeinek. És hogy a természettudományok valóban közel állanak az emberhez, azt bizonyítja az az élénk érdeklődés is, amellyel felnőtt emberek és tanulók egyaránt látogatták íermészetrajzi kiállításunkat. Néha sajnálattal jegyzi meg egyik-másik látogató: fiaink többet tudnak, mint mi. ■ A természetrajz mint tantárgy ma már nem holt adatközlésből áll; nevelő értéke etikai, esztétikai, stb. irányban is kifejti hatását, talán sokkal fokozottabban, mint bármely más tantárgy. Mit jelent az élő természet a fejlődő gyermek számára? Milyen .lelki tartalmat ébreszt és fejleszt a gyermekben a természettel való foglalkozás? És milyen értékek adódnak ebből az egyéni, valamint az állampolgári élet szempontjából? Ezek azok a kérdések, melyekre felelnünk kell, amikor a természetrajzi oktatás jelentőségét meg akarjuk érteni. Gondoljuk csak el, minél inkább' behatol a tanuló az élet jelentőségének kérdésébe és minél inkább fejlődik az értelme, annál élénkebben érdeklődik majd az iránt is, milyen helyet foglal el ő, az ember, a természetben, annál élénkebben keres majd életfelfogást. Ilyennek az egyénben való megalkotása azonban ma már nem lehetséges beható természettudományi ismeretek nélkül. A származástan, örökléstan, az emberi nem származása, az állati és emberi lélek közötti különbség, az ősnemzés problémája, mindezek a modern természettudományi oktatás területei. E fogalmak ismerete nélkül az életfelfogás után kutató értelmes ifjú lélek nem talál megnyugtató választ. Ennél a kutatásnál azonban feltétlenül! vezető, irányító kézre van szükség. Ha elgondoljuk, hogy az utóbbi évtizedek a természettudományi ponyvairodalomnak milyen számos termékét dobták a könyv, piacra, hogy a materialista világnézetet harsogó íratok fil.érek- ért kaphatók ma és ha elgondoljuk, hogy a fiatal, fejlődő diák bizony szeretettel nyúl a radikális irodalomhoz, akkor joggal leszegezhetjük, hogy az iskola természetrajzi oktatását kell ezekkel a hamis tanokkal szembeállítanunk. Sajnos, a materialisztikus gondolkodás úgyis burjánzik mind kulturális, mind gazdasági életünkben. Talán nem túlzás
