Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1930
6 alatt nagy gonddal vezette a Vereskereszt-Egyesület békéscsabai tudakozódó irodáját s kitűnő szolgálatokat tett a hadifogságba került s az elesett katonák hozzátartozóinak. 1915.-ben kiadta Katonáink hadifogságban című művét; 1920.-ban a város megbízásából megírta A proletárdiktatúra Békéscsabán című monográfiáját. Ha az elmondottakhoz hozzáfűzzük, hogy fellépésében szerénység és közvetlenség, életfelfogásában puritánság, meggyőződésében szilárdság, amellett nemzeti múltúnk rajongó szeretete, szülővárosához való meleg ragaszkodás jellemzi Balás Ádámot, talán sikerült egyéniségének jellemzőbb vonásait összeállítanunk. Kívánjuk, hogy a nyugalom napjait sokáig élvezhesse s továbbra is szeresse iskolánkat, amelynek történetébe nemcsak munkásságával, hanem 1000 pengős szép ösztöndíj-alapítványával is beírta nevét. II. Intézetünk múltja. Iskolánk gyökere abba a magánintézetbe nyúl vissza, amelyet az abszolutizmus alatt rendes tanári állásától megfosztott s ide húzódott Bteznyik János létesített 1855-ben Békéscsabán az intelligens szülők kívánságára. A kiváló tanár 1858-ban Selmecbányára távozott s örökébe Mokry Sámuel lépett, akivel egyidejűleg érkezett ide Stiaszny Soma és szintén magániskolát nyitott, amely azonban a szülők kívánságára az előbbibe olvadt. Intézetünk tulajdonképeni megalapítása az 1857. évhez fűződik. »Békéscsaba város tanácsa és válság-bizottmánya« az államkölcsönre eladott városi földek árából az összes egyházaknak nevelési célra 55.000 forintot adományozott »nemzeti kölcsönkötvényekben« s ez összegből az evang. egyházra 43.000 forint jutott oly feltételijei, hogy a kamatokat négyosztályú reálgimnázium fenntartására fordítja. Az egyház elfogadta az adományt, átvette a magánintézet két osztályát, megnyitotta a III. osztályt, az iskolát nyilvánosnak nyilatkoztatta ki s ügyeinek intézését az »iskolai bizottmányra« bízta. így folyt le az 1858/59. iskolai év. 1860/61-ben az egyház a IV. osztályt is megnyitotta s hogy meglegyen a negyedik tanár, polgári iskolájának tanífástervét a gimnáziuméhoz szabta s magát az iskolát is a gimnáziumhoz csatolta. A nyilvánossá lett reálgimnáziumnak sok nehézséggel kellett megküzdenie: nem volt épülete, felszerelése, tanárainak fizetése is hiányos, hiszen az alaptőke csak 1863-ban
