Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1928
10 léteinkhez kapcsolódik, mint a festőé, a szobrászé, vagy hasonlóságok, azonosságok hirtelen, meglepő felismerésében, tehát gondolkodásunkban nyilatkozik meg s válik a költők leleményének (invenciójának) s jellemalkotó készségének gazdag forrásává (Shakspere, Göthe; irodalmunkban: Petőfi, Jókai, Katona, Kemény, Arany). Hogy a költő a nyelvi kifejezést megelőzőleg intuíció segítségével alkot, e tekintetben igen érdekes Jókainak A tengerszemű hölgyben olvasható nyilatkozata: »Előbb a fejemben kidolgozom az egész jelenetet a legapróbb részletekig; s mikor leülök azt leírni,« tegyük hozzá: szavakba foglalni —, »az már csak gépies betűvetés«. Binet Alfréd Az iskolásgyermek lélektana c. művében Cutel francia drámaíró alkotó képzeletét elemzi. Curel szándékos munkával kezdi írását: »Megvan fejében a színdarab eszméje ..., beszélteti személyeit, helyzetükbe képzelve magát, és azt mondatja velük, amit hasonló helyzetben maga érezne«. Nem folyamodik tehát az intuícióhoz, hanem az úgynevezett reflexiós módszerrel él. A megalkotott színdarab azonban nem nyeri meg tetszését s azért újból hozzáfog s akkor már öntudatlan munkába merül. Az alkotás e mozzanatáról azt mondja a drámaíró, hogy ezalatt csak mintegy nézi darabja lejátszódását, tehát passzív szerepet ölt magára, s míg darabjának személyei mintegy maguktól beszélnek, hallgatja őket. Közben ki-kilép tétlenségéből, hogy »irányítsa személyeit«, »bizonyos válaszokat súgjon nekik«. Amikor végűi kész művét elolvassa, »köny- nyen meg tudja különböztetni a maga feleleteit darabja személyeinek feleleteitől«. Binet leírásából megállapíthatjuk, hogy az intuíción kívül reflexió is működhetik az ihlet alkalmával, vagyis nem csupán hirtelenül, felvillanásszerüleg pattan ki a műalkotás a szerző leikéből, hanem sokszor lassúbb ütemben bontakozik ki lelkében a mű s úgy lesz sajátjává. A két alkotási mód között más érdekes különbségeket is láthatunk. Az intuitiv módon alkotó művész lelkében mondja Kornis Gyula nagy művében *) — »először az egész mű merül föl«, a reflexióval dolgozó »a részletektől a homályosan érzett egész felé halad«. Nyilvánvaló tehát, hogy az előbbinél az előkészület rövidebb ideig tart, az ihletet követő szakasz azonban hosszabb; az utóbbinál az alkotás két szakaszának időtartama fordított. Az intuitiv módon alkotónak az alkotás kezdetétől fogva áttekintése van műve egészén s ezért mindig egységes alkotása; a reflexióst épen alkotásmódja gátolja az áttekintésben s ez okból nem tartja biztosan a kezében az egységnek azt a bizonyos vörös fonalát. Egy-kéí példa iro*) A lelki élet. A M. T. Akadémia kiadása.
