Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1928
11 dalműnkből: Petőfi János vitéze, Arany János Toldija — Garay Szent Lászlója. Minthogy a műalkotás a hangulattól kezdve egységes folyamat s az ihlet e folyamatnak csak egyik mozzanata, természetesen az ihletet is mindaz táplálja, ami a hangulatot. Jósika Miklós éjjel szeretett írni, amikor csend vette körül s csak kedves baglya huhogott. Rákosi Viktor szobájába zárkózott, dúdolt, fütyörészett... s amikor csönd lett szobájában: megvolt számára a kellő hangulat s elkövetkezett az alkotás pillanata. Némelyek séta közben, a hegyek felséges panorámáját szemlélve, néma csendjét élvezve nyernek ihletet; Petőfi lelke az Alföld végtelen rónaságán, »a természet örök szépségétől« »szédült édes, mély mámorba«. Van oly művész, költő, akit ágyában, pihenés közben lep meg az ihlet s a műalkotásban nem egyszer az Álom Tündére is be- léavatkozik. Kisebb műalkotásnál (pl. dalnál) az egész mii készen kerül ki az ihlet bűvös kohójából. Nagyobb műveknél az ihlet alatt tudattalanul alakult műalkotásnak tudatos csiszolása, kidolgozása: megfogalmazása, szinekbe-öntése, márványba vagy bronzba való átvitele vár a művészre az ihlet lezajlása után. Terjedelmes műalkotások (eposz, regény, stb.) hosszabb időn át készülnek, egyes részleteikben talán újabb meg újabb ihlet hatása alatt. Fölmerül itt a kérdés: mi voltaképen az ihlet? Úgy fog- juk-e föl, mint Kornis Gyula, aki benne a nagy alkotásoknak nem okát, hanem hatását látja? S az ihlet fontos eleme, az intuíció sem más, mint nyelv nélkül való gondolkodás, a hogyan Alexander sejti? Sem több, sem kevesebb? Más kutatók a tudattalannak a művészi alkotásokban észlelhető nagy szerepére hivatkozva próbálják magyarázni az ihletet. Kitűnő összefoglalást nyújt e felfogásról Szelényi Ödönnek A vallásos élmény a parapszichológia megvilágításában *) c. tanulmánya s A lélek élete című műve. Feltehetjük — úgymond —, hogy minden tapasztalati, tudatos én mögött transcendens, nem-tudatos, tisztán szellemi, állandó »entitás« rejlik, amely néha beleavatkozik lelki életünkbe s a földi élet tartama alatt főként a művészi alkotás ihletett pillanataiban válik szabaddá. Ez a gondolat abból a felfogásból ered, hogy az emberi lélek nem egyszerű —, hanem kettős rétegeződésü : 1. a szűkebb értelemben vett lélek, amely a testtel szorosan összefügg; 1. a. szellem, amely testi életünkben »tisztán« nem nyilatkozik meg, ezért meg- érthetővé sem válik számunkra: tudattalan marad. Ez a szellem — énünknek halhatatlan, az anyagi világ mögött föltételezett szellemi világból eredő s oda majdan vissza*) Athenaeum, 1923. évfolyam 47—62. lap.
