Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1928
9 zepette, a lelki feszültség izgalmában hallucinációk, máskor a hozzánk érő halk, bizonytalan ingerekből illúziók keletkeznek lelkűnkben s válnak nem egyszer a műalkotás elemeivé. Petőfi alkotó képzeletét A csárda romjaiban hallucinációk, Jókaiét már ismert nyilatkozata szerint illúziók is színezik. 5. Az ihlet. A művészi képzelet tehát nem teremt a semmiből, hanem vagy szemléletekből, vagy a tudatban élő vagy a tudat alatt lappangó képzetekből merít, felbontja azokat s elemeikből uj képkapcsolatokaí teremt. Itt nyilatkozik meg igazán a művész eredetisége. Hányán látták Petőfi előtt a felhőket, de csak az ő képzeletében lettek a hajnal és az alkony keblén halkan szendergő, ártatlan kis gyermekekké, majd a viharral, e zsarnokkal, élet-halálra vívó vad férfiakká, aztán a beteg ifjút, a holdvilágot halvány arccal körülölelő leánytestvérekké... Amikor a művész alkotó munkája könnyűvé, gyorssá, ötletessé, leleményessé, (invenciózussá) válik — mintha valami rejtett bűvös erő vezetné agyát-kezét , amikor a lelkűnkben zsongó hangulatban képzeletünk mintegy szárnyra kelve csodálatos elevenséggel csapong, lelki feszültségünk közel áll a pattanáshoz, az alkotás vágya, várása a tetőfokra lép: ez az ihlet pillanata. Az ihlet az alkotásnak tudatunk nélkül lefolyó szakasza: a művész öntudatlanul alkot, mintha nem is ő volna a cselekvő, hanem kívüle álló szellemi tényező, valami felsőbb hatalom. A régiek épen ez okból nem is a művésznek tulajdonították a műalkotást, hanem a múzsának. Az ihlet gazdag intuícióban, amely hirtelenül-váratlanul uj kapcsolatokat, ötleteket, gondolatokat pattant ki az emberi lélekből; ez teszi a művészt alkotás közben oly leleményessé (invenciózussá). Alexander Bernát az intuícióról szóló értékes tanulmányában *) így határozza meg ezt a lelki jelenséget: »A nyelvileg kifejezett gondolatot megelőző gondolkozás az, amit intuíciónak nevezünk«. Ez termeli szerinte a gondolatot, amelyet aztán a nyelv megvilágít. E gondolkodás szó nélkül, tehát tudattalanul történik; mihelyt tudunk róla, már nem szótlan többé. Jellemzi a pillanatnyiság. Bár az intuíció kiváltképen a műalkotás alkalmával nyilatkozik meg, Alexander szerint nem a költők, művészek, tudósok kiváltsága: bárki gondolkodhatik intuitív módon. Hogy mégis kiváltságosnak tűnik fel, annak okát abban keresi, hogy az iskola s az élet szándékosan fejleszti bennünk »a szólás képességét« s így megakasztja az intiutiv gondolkodási készség kifejlődését. Bármiként álljon a dolog, az intuíció a tapasztalat szerint főleg a lángelmék sajátja s az eredetiségnek mindig lényeges alkotó eleme. Az intuíció vagy szemlé*) Athenaeum, 1919. évfolyam 97—119. lap.
