Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1925
8 Bernből Luzernbe mentünk, ahol nemcsak a csodaszép városban gyögyőrködtünk, hanem a Vierwaldstádti-tavon hajó- kirándulást is tettünk, a világhírű Achsen-Strassen pedig végigsétáltunk. Mondanom se' kell, hogy magával ragadott mindnyájunkat a minduntalan váltakozó táj fensége. Innen Zürichbe utaztunk, ahol a várost s annak világhírű intézményeit néztük meg. Ez volt az utolsó megállásunk. Maradék pénzünkön apró emlékeket vettünk s háromhetes svájci tartózkodás után fájó szívvel vettünk búcsút a minden szépségek áldott birodalmától. Zürichből Buchson, Insbruckon, Salzburgon át Linzbe jutottunk, ahonnan kétnapos hajóúton érkeztünk Budapestre. Itt a Magyar Cserkész Szövetség s a piarista cserkészek vártak nagy szeretettel. A piaristák gimnáziumában aludtunk s másnap, aug. 14.-én, boldogan, tapasztalatokban gazdagon jöttünk haza. Rendkívül vázlatos ez a leírás, de nincs hely hosszabb beszámolóra. Egyébként pedig az út sok kedves epizódjáról, értékes tanúlságairól s minden a nagyközönséget érdeklő mozzanatáról részletesen beszámoltam abban a 15 „Svájci levél“-ben, mely a Csabán megjelenő „Körösvidék" c. napilapban jelent meg. Itt még csak a következőket akarom leszegezni azok számára, akik utánunk akarják csinálni ezt az utat: Az egész kirándulás, pompás ellátással személyenként két millió koronába került. A külföldi vasútaknál könnyen ki lehetett eszközölni kedvezményeket. Az út nemcsak tanúlságos volt, hanem a lehető legjobb magyar propaganda. Általában az a tapasztalatom, hogy semmivel sem csinálhatunk eredményesebb propagandát a magyar ügynek, semmivel sem szerezhetünk több igazi barátot, mint azzal, ha jólnevelt, fegyelmezett gyermekcsapattal utazgatunk külföldön. A mi fiainkban nagyon sok olyan kedvesség van, amely egy csapásra meghódítja a külföldieket. Ezt nem szabad kiaknázatlanul hagynunk. Jó lélekkel állapíthatom meg, hogy mi ezt igyekeztünk kiaknázni, Minden igyekezetünk az volt, hogy mennél több igazi jóbarátot szerezzünk a magyar ügynek. Igyekezetünk nem volt hiábavaló. Ahol csak megfordultunk, mindenütt szerettek bennünket, kedvesek, előzékenyek voltak hozzánk s a mi legnagyobb boldogságunk az volt, ha bennünket látva, dicsérték a magyar cserkészmozgalmat. Viszont mi lelkiekben sokat gyarapodtunk. Sok mindent láttunk szemtől-szembe, amit eddig csak könyvből tanulhattunk. És láttunk egy boldog országot, amelynek az alapja a tiszta erkölcs, a vallásosság, a becsületesség. Sokat beszélgettünk arról, hogy mi teszi Svájcot olyan vonzóvá. És mi azt állapítottuk meg, hogy lakosainak jelleme. Ilyennek szeretnénk mi látni hazánkat is. El is határoztuk, hogy mi mindannyian egész életünk küzdelmét arra szenteljük, hogy éljük és tanítsuk a „jó polgár“-ságot, mert meggyőződésünk, hogy a svájci jellem itthon is csodát mivelne. Ez a fogadalom volt talán svájci utunknak legszebb eredménye. Vidovszky Kálmán.
