Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1925
9 Intézetünk múltja II. Iskolánk gyökere abba a magánintézetbe nyúl vissza, amelyet az abszolutizmus alatt rendes tanári állásától megfosztott s ide húzódott Bre:nyik János létesített 1855-ben Békéscsabán az intelligens szülők kívánságára. Á kiváló tanár 1858.-ban Selmecbányára távozott s örökébe Mokry Sámuel lépett, akivel egyidejűleg érkezett ide Stiaszny Soma és szintén magániskolát, nyitott, amely azonban a szülők kívánságára az előbbibe olvadt be. Intézetünk tulajdonképeni megalapítása az 1857. évhez fűződik. „Békéscsaba város tanácsa és váltság-bizottmánya“ az államkölcsönre eladott városi földek árából az összes egyházaknak nevelési célra 55.000 forintot adományozott „nemzeti kölcsönköt vényekben“ s ez összegből az evang. egyházra 43.000 forint jutott oly föltétellel, hogy a kamatokat négyosztályú reálgimnázium fenntartására fordítja. Az egyház elfogadta az adományt, átvette a magánintézet két osztályát, megnyitotta a III. osztályt, az iskolát nyivánosnak nyilatkoztatta ki s ügyeinek intézését az „iskolai bizottmányra" bízta. így folyt le az 1858/59. iskolai év. 1860/61.-ben az egyház a IV. osztályt is megnyitotta s hogy meglegyen a negyedik tanár, polgári iskolájának tanítástervét a gimnáziuméhoz szabta s magát az iskolát is hozzá csatolta. A nyilvánossá lett reálgimnáziumnak sok nehézséggel kellett megküzdenie: nem volt épülete, felszerelése, tanárainak fizetése is hiányos, hiszen az alaptőke csak 1863.-ban folyt be. 1864.-ben a polgári iskolát elválasztották az intézettől, a reális irányt megszüntették s az összes osztályokat az épületben helyezték el. Iskolánk innentúl 5 évig algimnáziummá, 1870/71.-ben névleges polgári iskolává lesz, 1871/72.-ben újból a reálgimnázium címet veszi föl s ilyen maradt 1875/76.-ig. Az 1876/77. isk. évtől kezdve azonban visszatér a gimnáziumi irányhoz, mivel kevés volt tanulói közt a reálista. A kísérletezés még egyszer üti föl a fejét: 1882.-ben a presbitérium az alapítvány szellemével ellentétben polgári iskolává akarja átalakítani s megnyeri a városi képviselőtestület hozzájárulását, de az egyház intelligens tagjai egész a miniszterig megfellebbezték a határozatot s Trefort Ákos v. k. miniszter 1882. december 3.-án helyet adott a fellebbezésnek (35.293. sz. a.) s így iskolánk megmaradt gimnáziumnak. A most már véglegesen középiskolának minősített intézetnek sok küzdelmet kellett kiállania, hogy megfelelő épülethez, felszereléshez jusson s hogy majdan főgimnáziummá fejlődhessék. A küzdelemben Horváth János igazgató járt elől, akinek szívós kitartása meghozta a győzelmet. A közoktatás- ügyi kormány azonban sokáig mereven elzárkózott az államsegély megadásától s úgy látszott, hogy iskolánk ügye zátonyra jut. Végre városunk nagynevű szülötte, Zsilinszky Mihály lett v. k,
