Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1925
6 International Phonetique Association már említett jelrendszere), ennek alapján pontosan megtanítani a szavak hangoztatását s lehetőleg az élő beszéd folytonosságával tanítani, állandóan szoktatni a tanulók fülét és beszédre késztetni az ajkukat. Emellett minél bővebb szókincsre kell törekedni — hiszen nyelvtan úgy sincs, — mert a homályosan kapott, auditiv benyomásokat csak akkor tudjuk kellő gyorsasággal fölfogni, ha a megtanult szavak emlékképe segítségünkre jön. A szókincs nagyon fontos! Ez szinte magában képessé tesz arra, hogy a könyveket megértsük és az irodalmat élvezzük, bírása könnyebbé teszi külföldön a beszélt nyelv angolosságainak elsajátítását, míg nélküle az ajakon élő nyelv tanítása sem járna sok eredménnyel. Nincs elég terem arra, hogy részletesen megemlékezzem a sok érdekes szép látnivalóról, amelyeknek délutáni tanulásom elvégzése után adtam át magamat. Napról-napra rendes látogatója voltam a British Museumnak és a szebbnél-szebb képtáraknak és estefelé az utcák világvárosi képét, hullámzó életét csodáltam ámuló szemmel. Elmentem több ízben a Wembleyí birodalmi kiállításra, hol Anglia világhatalmi nagysága roppant mértékben bontakozott ki előttem, s egy igézetes napot töltöttem Strattfordban, Shakespeare szülőföldjén. De mindig azt éreztem, hogy a lebilincselő Szép csak menedék a fárasztó, vad életzúgássál szemben, mely a nagy világvárosban összesodorja az emberek tömegeit, hol mi magyarok nagy bánatunkkal örökre idegenek maradunk s ezért a Kegents-park pompázó díszfái alatt is önkéntelenül a hazai akácfákra kellett gondolnom, amelyek távol hűségesen tartják a kicsiny földet, amely még az ezeréves Magyarországból megmaradt. Sztehlo Nándor Cserkészeink Svájcban A cserkész célja a folytonos tökéletesbülés. Szüntelenül arra kell törekednie minden cserkésznek, hogy ma különb legyen, mint tegnap volt. Gyarapodnunk kell ismeretben, tiszta erkölcsben, nemes akarásban. Ez az alapvető cserkészcélkitűzés ösztönzött bennünket arra, hogy külföldre menjünk táborozni. Nem nagyzási hóbort, nem külföldimádat, nem a turistaság vágya vitt bennünket. Mi mindenek felett látni és tanulni akartunk. Látni más embereket, idegen városokat, a természetnek csodás, változatos szépségét, tanulni nemességet, ideális, szép polgári életet, Mivel pedig úgy gondoltam, hogy mindezt legközelebb Svájcban találjuk meg, oda irányítottam a fiúk figyelmét. Tudtam, hogy Svájc a természeti szépségek legáldottabb hazája ; tudtam, hogy ott szép, tiszta, vallásos az emberek élete ; tudtam, hogy ott példás rend, előzékenység uralkodik; tudtam, hogy ott a gyönyörű régi városokban ideális polgári élet folyik
