Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1925
4 száz és száz ismeretlen helynevet mutat a menettáblán. Földalattin akarjuk elérni célunkat ? Hosszú folyosólabirintusokba ereszt bennünket a lift és azokon át kell keresnünk a megfelelő vonalat, majd újra liftre, mozgólépcsőre állva menni kivilágított útjelzők felé. Előzetes otthoni Baedekker-tanulmányozás nélkül hiába keresgélünk a térképen, alig tudunk eligazodni, és a rendőr vagy autobuszkalauz útbaigazításával sem megyünk sokra, ha ez előttünk ismeretlen helyeket említ — ha ugyan egyáltalában megértjük egy kissé azt a londoni tájnyelvet, (slang), amely e város utcáin él. Még inkább megnehezíti az idegen helyzetét az, hogy a Szigetvilág népe gondolkozásban, szokásokban, társasági formákban, az élet egész berendezettségében különbözik a kontinensétől. Itt lehet érezni legjellegzetesebben, hogy a népek közé nem pusztán a nyelvek rakják a választófalakat, hanem az egész psziché heterogén volta. Az angolok zárkózottsága közmondásos, idegen iránt nagyon nehezen melegednek föl és szorosabb hazai érdekükön túl minden iránt csak egész sajátos szempontok szerint érdeklődnek. Idegen ország számukra nézve vagy kirándulóhely vagy kereskedelmi piac. Mig ott időztem, a lapok folyton a mossuli petroleumterületről tárgyaltak, de meg lehetünk győ/ődve, hogy ennek a kérdésnek szakreferensei aligha tudják, hogy merre van Budapest. A magánszállodáknak nevezett penziókban is nehéz és vontatott a megismerkedés. Aki nemcsak szórakozni, hanem nyelvet gyakorolni és tanulni jön Londonba, jöjjön már kész ismeretséggel és összeköttetéssel, ajánlólevelekkel, máskülönben mindenki bizalmatlan lesz hozzá, és nem fog találni kellő alkalmat a társalgás gyakorlatára s a sajátos népiélek megismerésére. Nem is szólok arról, hogy annak meghódítása szinte a lehetetlenséggel határos föladat. A harmadik legnagyobb ellensége az idegennek Londonban — az angol nyelv, Ezzel egyformán hadilábon áll az is, aki „néhány óra alatt tanító nyelvmester“-füzetből tanulta meg a magyar betűkkel átirt utazási szólásokat, és az is, ki szorgalmasan végigolvasta Copperfield Dávidot és Shakspere tragédiáit. Ez a megfigyelés foglalkoztatott leginkább és e körül szereztem a legtöbb gondolatébresztő tapasztalatot, kivált mikor a University College tanfolyamán tudományosan is foglalkozhattam vele. A tanfolyamot Dániel Jones fonétika-professzor, a Pronouncing Dictionary és az An Outline of English Phonetics kiváló szerzője vezette. Hangtani előadásokat tartott, melyekhez könyve kitűnő vezérfonalul szolgált; mellette Miss L. E. Armstrong az intonációról, és Miss H. M. Holdsworth a beszélt angol (colloquial English) nyelvtana köréből tart előadást. Az elméleti előadást mindennap rövid Ear training követte. Ez abban állt, hogy Mr. Lloyd James nehézkiejtésű angol hangokból alkotott értelmetlen csoportot diktált s mi leírtuk a hallott szóképet az elfogadott nemzetközi fonétikai jelöléssel. Aztán hangról-hangra menve a felmerülő tévedések alapján megvitattuk a kiejtés különbségét, (Ezt a módszert
