Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1925
5 tanulóinkhoz mért változtatással inasam is bevezettem, természetesen csak tiz-tizenöt percnyi gyakorlatul hetenként. A nemzetközi fonetikai jeleket is minden nagyobb nehézség nélkül megszokottá tudtam tenni, s azok segítségével végeztetem a tanulók iskolai preparációját.) Az Ear-Training után nyolcas csoportokba osztva a gyakorlati osztályokba vonultunk kiejtési és intonáció-gyakorlatokra. Ezen beosztásnál együvé tették az egyanyanyelvüeket, bizonyára azért, hogy a tanár tanulmányozhassa azon sajátosságokat, amelyek az idegen nemzet nyelvének hatása alatt egyformán létrejönnek az angol kiejtésben. Ezek a leckék egyúttal a tanárok számára szolgáltattak gazdag megfigyelést és kutatási anyagot. Ezért kerültem egy másik magyar hallgatóval együtt Mr. J. W. Jeaffresonhoz, ki nyelvünket 25 évvel ezelőtt tanulta és iránta még most is kedves érdeklődést tanúsított. A tanfolyam tárgya tehát az ajkon élő angol nyelv hangtana és nyelvtana volt, különös tekintettel arra, hogy az idegenek többé-kevésbé eltérően adják vissza az angol nyelv hangjait és főkép az intonációját. Mert amikor az irodalmi ta- nultságú idegen egyszerre a londoni élet közepébe kerül, lép- ten-nyomon azt veszi észre, hogy nem érti tökéletesen, avagy néha egyáltalában nem azt a nyelvet, melynek elsajátítására annyi időt és szorgalmat fordított. Ennek pedig az a magyarázata, hogy az ajkon élő nyelv és a könyveké egy népnél sem tér cl egymástól annyira, mintáz angoloknál. Míg a magyar, német és francia irodalmi nyelv hű tükre a művelt lakosság beszédének és főkép vi/ógos tükre, addig az angol még a hangsúlyos szótagokat sem ejti ki elég világosan, s az auditiv benyomás, mely Londonban fülünket éri, zavaros, összefolyó, határozatlan, a mondatalkotás szaggatott, kihagyásos, szóvegyítő változatokban, rövidítésekben annyira bővelkedő, hogv a szállására visszatérő idegen kábultan menekül megszokott kedves angol Írójához, kinek soraiból eszményibb, tisztább és finomabb nyelvzenét vél hallani, mint amely odakint cseng az emberek ajkán. S ha elgondoljuk még, hogy magában Londonban hat tájnyelv beszélői gyűltek egybe, s hogy a beszélt nyelvre sok exotikus nép (japán, néger, hindu) tömegei gyakorolnak állandó hatást az élet szoros kapcsolatában, megértjük, hogy miért változik oly rohamosan az angol nyelv s hogy miért érti oly nehezen az idegen, holott ők egészen jól megértik az idegen angol beszédét, s csak a hangok tisztább kiejtése és az intonáció idegenszerűsége éreztetik, hogy nem angol emberrel állnak szemben. A beszélt angol nyelv külön tanulmányt kíván, ezt azonban csak hosszú és állandó angliai tartózkodás útján lehet elvégezni. A szókincset megadják az írók, a szavak helyes és tiszta kiejtését egészen kifogástalanul megtanulhatjuk hazánkban is, de az élő és beszélt nyelv angol jellegét, sajátos hanghordozását csakis Angliában sajátíthatjuk el. így az angol nyelv tanítása az iskolára egész különleges feladatokat ró: meg kell tanítani a szó írott képét, segítségül kell venni a kiejtés jelrendszerét (erre a legmegfelelőbb az
