Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1914

Pro patria.

Dr. Lautner János Adolf.

1887-1914.

I.

Ott láttam először a gyomai evang. elemi iskolában... Mikor a jóságos arcú tanitóbácsi beirta nevemet a nagy könyvbe, beszólitott az udvarról egy kedves, pufók kis fiút. Édesanyám, meg a tapifóbácsi unszolására kezet- fogtunk. Nem volt őszinte kézszoritás. Én jobb szerettem volna továbbra is csak az édesanyám szoknyáját gyűrni, ő meg idegenkedő csodálkozással nézett rám, mert se- hogysem értette, hogy mi van azon sírni való, ha engem azzal biztatnak: »Aztán légy jó barátságban Adival!« Egyszóval az első találkozás nem volt meleg s bizony én csak akkor lélegzettem fel, amikor édesanyám kezét görcsösen szoritva, szepegve tipegtem mellette, aki egész hazáig arról igyekezett meggyőzni, hogy most megint végtelen nagy szégyent hoztam fejére, mikor ilyen »nagy kamasz« létemre sirtam a beiratás miatt.

De később nagyon összebarátkoztunk. Szorgalmas látogatója voltam a szerény, nádfedeles tanitólaknak, ahova gyermekkorom annyi kedves emléke s az én első kis pajtásomra való kegyeletes emlékezés fájó borongása fűz. Itt született ő, jó Adi barátom — ahogyan őt szerető, családi és baráti körben hívni szoktuk — 1887. augusztus hó 11-én. Világrajöttével nagy boldogság költözött szülei (Lautner Adolf ág. h. ev. tanitó és Eiler Zsuzsánna) szivébe, kik benne első gyermeküket dédelgették. Eleven, játékos, kedves gyermek volt, aki örült az

i*