Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913

4

elindul a sok vasház, melynek utolsó ablakaiból boldogan integet istenhozzádot csapatunk egy-két a fiát kikísérő gondos szülőnek s annak az irigykedő diákcsapatnak, mely kijött búcsúzni, pedig az utazó pajtások látása őszinte fájdalmat okoz nekik. Az üzenetek s utasítások kaosza zúg most felénk, de nemsokára elnyeli a kedves, aggódó s szeretetteljes hangokat a vonat egyöntetű dübörgése, csikorgása, váltókon való csattogása (d. e. 11 ó. 27 p.).

*

* *

Elhelyezkedünk. Egyelőre nincs sok látnivaló, mert a mezőben, ringó zöld vetésben, kevés fa övezte apró tanyákban már sokszor gyönyörködtünk. Azért most más szórakozás után nézünk. Dalolás, tréfálkozás, mindenféle társasjátékok meglehetősen feledtetik velünk, hogy úton vagyunk. Csak egy-egy döccenés, erősebb rázás jelzi, hogy állomáson robog át időnként vonatunk. Jól telik az idő, de egy panasz mind sűrűbben hangzik fel: szomjas vagyok. Persze, indulás előtt mindnyájan jól beebédeltünk s most nagyon hiányzik a víz. Szerencsére nemsokára Aradon leszünk. Már látszik is egy-két gyárkémény s nehány nagyobb palota fedele. Kevés arra, hogy gyönyörködhessünk Arad városába, de hogy fogalmunk mégis csak legyen e városról, elmondogatjuk, mi mindent láttunk, amikor legutóbb itt voltunk. Beszélgetésünket az állomásra való megérkezés zavarja meg. Ez az első hely, ahol hosz- szabb ideig tartózkodunk. Egyik-másikunk sietve üdvözli ismerősét, rokonát, aki kijött a kirándulók elé, sokan a kúthoz rohannak, míg a vezetők ásványvizet szereznek be, nehogy a szomjúság a további úton is kínozza a csapatot. Erre annyival inkább van szükség, mert nem igen lesz idő hosszú ideig arra, hogy csak vizet is ihassunk. Hiszen még itt se áll sokáig a vonat. Alig volt idő az ismerősökkel való beszélgetésre, máris megyünk.

De innentől már változatosabb az út. Alig hagyjuk el Aradot, látszik Aradhegyalja. Nem sok idő múlva már ott robogunk a pompás szőlőhegyek közt, melyeknek hosszú láncolata, kedves villákkal, hatalmas présházakkal tarkított zöld háta kellemes látványt nyújt, különösen azért, mert halljuk, hogy az idén nemcsak messziről, de közelről is