Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
5 szép ez istenáldotta föld, melynek megrakott tőkéi bő termést ígérnek a gazdának, jó bort az országnak. A hegyek aljában meg egy-egy oláh falu széjjel húzódó házai, zsup- fedeles, kéménytelen viskói, fatornyos templomai vonják magukra figyelmünket. Jobbkézfelől meg a gyorsvizü Maros gyönyörködteti azokat, akik jobb szeretik a zöld hegyeknél a rohanó vizet nézni. Gyorsan fut vonatunk, de az idő mintha még gyorsabban haladna! Mára radtiai templom is látszik. Nemsokára meg is állunk, hogy legyen egy kis időnk nézegetni a festői fekvésű, kéttornyú, hegyen épült templomot, mely körül most is a búcsúsok tömege tolong. A Maros túlsó partján meg Lippa mutogatja a folyó partjára épült szép házsorát s gyönyörű ferde irányú, hatalmas vasúti hídját. Nem sokkal Máriaradna után egy tipikus középkori lovagvár romjain akad meg szemünk, melyet egy meredek sziklacsúcsra építettek. Valamikor büszkén trónolhatott a vidék felett, most, mint omladozó emlékét régi dicsőségnek, bizonyos elfogódottsággal szemléljük. Valaki tréfásan jegyzi meg : „Az a középkori úr, ki ezt építtette, bizonyára nem álmodta, hogy nehány száz év múlva azok a falak egy óráig se védenék meg őt, ha ez a száguldó vasparipa, mely idetolakodott e vadregényes szikla alá, egy-két ágyúcskát hozna ide várat ostromolni“. Bizony hamar eltűnne a solymosi vár épp úgy, mint ahogy eltűnt a lippai, melyet hiába keres tekintetünk a körüllevő hegyeken. Innentől kezdve igen szép az útunk. Egyik oldalon a gyorsvizü Maros rohan mellettünk, a másikon meglehetős magas hegyek meredeznek a vasúti töltés felett. A csapat egy része ott szorong az ablakoknál, míg a többiek előszedik tarisznyájukat, hogy jóízűen ozsonnázzanak a nagy szeretettel pakkolt sok jó holmiból. Nem is árt, ha jóllaknak, mert még nagyon messze van a vacsora ideje. Közbe persze nem szűnik meg a tréfálkozás sem, sőt egy-egy nótára is rágyújtunk, különösen, ha nagyobb állomáshoz közeledünk. így jutunk Dévára is, melynek csodálatosan szép várhegye a tetején levő rommal igen megkapó képet ad s eszünkbe juttat egyet-mást, amit erről a híres várról hallottunk. Még Déva váráról folyik a szó, amidőn Piskire
