Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
18 most egy hatalmas tárna tátong alattuk, melynek boltozatán fut végig ama első tárna felső fala. A terem szélessége 50 méter, padozata pedig 40 méter mélyen van alattuk. De e terem fokozátosan nagyobbodik, mert a bányaművelés lefelé és oldalt halad. Különben a bányászat minden mozzanatát láthatjuk. Bemutatják a tárnaképzést, megmagyarázzák a robbantást, látjuk a „sópad“-vágást s a nagy terem fokozatos mélyítését. Maga a bányamunka szemlélése végtelen érdekes és tanulságos. Elbámészkodnánk egy-egy munkás mellett hosszú ideig, ha időnk engedné, de ez a hatalmas villanyfénnyel világított gyönyörű terem csíkos, sírna falaival, gyönyörűen alkotott boltozatával még jobban leköti bámulatunkat. Olyan ez, mint egy mesebeli földalatti palotának díszterme, melynek misztikus megvilágítása a népmesék alakjait hozza képzeletünkbe, óriási méretei meg szinte arra késztetnek, hogy lopva keressük, vájjon nem ez-e az óriások barlangja, vájjon nem lapul-e ott egy rengeteg pillér mögött a már-már elfelejtett régi milhosoknak valamelyik óriás alakja ? Ábrándozásunkból a sófejtő munkások egyöntetű csákányütése s a gyakran felhangzó bányászköszönés rezzent fel: „jó szerencsét!“ „Jó szerencsét!“ — mondjuk mi is és elhagyva a felejthetetlen szépségű hatalmas termet, vezetőink után szűk, nedves folyosón átszálunk a terem alatt 10 méter mélyen végighúzódó újabb tárnába. Ilyen folyosó volt a nagyterem is, melynek lefelé húzódó alapja a folytonos sófejtés következtében majd összeolvad e most még szűk tárnával. A folyosó alatt tíz méterre még egy tárnát találunk, úgy hogy ha a most munka alatt álló folyosókat mind kiművelik, 60 méter magas lesz a Stefánia-tárna. A bánya megtekintése után a tárna végén levő felvonó géphez tartunk. Sóval teli taligákat tolnak erre felé, de most a só helyét mi foglaljuk el a gépen s néhány perc múlva mindnyájan fenn vagyunk. Itt a bányászoktól mindenki vásárol valami sóból való tárgyat emlékül, aztán megköszönve vezetőinknek a tanúlságos előadást s ennek a rengeteg sok szép dolognak bemutatását, a diákokat hazadirigáljuk csomagjaikért, mi pedig rohanunk a főbányatanácsoshoz. Elsőbben is megköszönjük, hogy lehetővé tette a sóbánya megtekintését, aztán kedvezményes jegyet kérünk a sós-
