Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

7

győzik az egyik vezetőtanárt arról, hogy tisztán szórakozás, nem pedig nyerészkedésből történik a játék, akkor kap kegyelmet a kártya s a játékos. — Van olyan is, akinek elég szórakozást nyújt a pompás zöld mező, rin- gatódzó búzatáblák szemlélése. Ezek az ablakokat okku- pálták. — Szóval mindenki talál mulatságot bőven. Nem csoda, ha nagy az ámulat, mikor azt kiáltja valaki: „itt a Tisza /“.„Már a Tisza?“ kérdi sok diák. „Milyen gyorsan telik az idő!“ Ezzel már ott szorongunk mind az ablaknál, élvezve a pompás magyar folyót, s az algyői hatalmas Tisza-hidat. Nemsokára kibontakozik Szeged képe is, de nem gyönyörködhetünk benne sokáig, mert már benn vagyunk az első állomáson, ahol másik vonathoz csatolják kocsinkat. (Szeged-Rókus 2 ó. 43.) Itt újra tapasztaljuk a vasúti tisztviselők figyelmességét. Alig hogy megérkezünk, maga az állomásfőnök jön kocsinkhoz s biztosít, hogy azonnal átkapcsoltatja szállásunkat a fiumei vonathoz. Ki se kell szállnunk. Jön egy mozdony, s nehány perc múlva a fiumei vonat utolsó kocsijában ülünk, mely 3 óra 12 perckor rohan már velünk Szabadka felé. — Ahogy száguldónk keresztül a Bácskán, először is a talaj változása tűnik szemünkbe. A fekete televényt homokos terület váltotta fe, melyen gyönyörűen díszük a szőlő. Persze a bácskai borról, gazdagságról, nagy mulatozásokról most sok szó esik. Beszélgetésünket s más mulatságunkat csak az zavarja meg, ha valaki felhívja figyelmünket a homokbuckákra, vagy egy nagyobb város felé való közeledésre. Szabadka (4 ó. 29 p.), Baja (6 ó. 20 p.), érdemesek arra, hogy az ablakokhoz tolakodjunk megnézni legalább így vonatról e bácskai nagy városokat. Élénkül az érdeklődés Bajánál, hol távolról látjuk a palicsi tavat, majd közelről gyönyörködhetünk a Duna hömpölygő hatalmas árjában s a nagyszerű Baja—báttaszéki vasúti hídban.

Dunántúlon vagyunk. Elmaradtak a homokpuszták. Meszes talajú, dombos, változatosabb vidéken legeltethetjük szemünket. — Már meg is úntuka társasjátékokat s szívesen gyönyörködünk a kiderült égboltban, a lemenő napban s az erdőkkel borított lankás tájakban. Újra felhangzik a nóta s dalolva fogadjuk a reánk köszöntő estét.

Kigyúltak a kocsi erősfényü gázlámpái. Kedves képet