Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
27 csak vígan vickándozunk, de a fárasztó út csakhamar kifullaszt mindnyájunkat. Minduntalan megállunk „a kilátást nézni“ (pedig tulajdonképen egy kicsit szuszogni). Nehá- nyan már alig bírnak felvergődni egy-egy lépcső-csoporton, úgy, hogy az első csoport, mely felért, nagyon hiányos része a csapatnak. Pedig igazán érdemes volt feljönnünk. Felejthetetlen a kilátás. De majd onnan, a vár tornyából nézünk széjjel alaposabban. Mert mi az ősrégi Frangepán- várba készülünk. Ide csak belépő-díjjal lehet bejutni. Isan grófnő Öméltósága jóvoltából (aki a vár tulajdonosa) mi csak fél díjat — személyenként 50 fillért — fizetünk s aztán egy öreg kulcsár vezetésével megnézünk minden nevezetességet. Persze már csak egyes részei vannak meg az 1000 éves várnak, amely pedig valamikor bevehetetlen volt — még a nagy Napoleon is sikertelenül ostromolta — ma azonban már nagy része omladozik, romjait az idővel versenyt rágja a rajtuk növő gyom és borostyán gyökérzete. Az alagút is biztosan sok helyt beomlott már, csak fekete torka ásít reánk félelmetesen, de Fiúméba nagyon régen mehetett ezen keresztül az utolsó menenekülő. A kegyetlenségről tanúskodó börtön még ép. Nyílása felé, melyen keresztül régen az éhhalálra szánt rabokat bocsájtották ide, most kápolnát építettek. A kápolnában nehány régi faragott szék a legérdekesebb látni való. Most a jókarban tartott vártoronyra, a Tersatto legmagasabb pontjára kapaszkodunk fel. Felejthetetlen pompás innen a kilátás. Előttünk a Quarnero fekszik fenséges szépségében. A tiszta időben elég jól látszik túlsó partja is, melyen még egyszer felkutatjuk azokat a kedves helyeket, melyek mellett elhajóztunk. Amott meg a nyílt tenger végtelenségében vész el tekintetünk. Alattunk Fiume árbocos kikötőjével mosolyog fel reánk, mögöttünk egy pompás hegyszakadék, melyben a Recsina folyócska siet zúgó habjaival a tengerbe. Valami szent, magasztos érzelem fog el bennünket, mely hatalmasan jut kifejezésre ötven magyar ember szívből fakadó imádságában. Az ezer éves magyar vár omladozó öreg bástyáján felhangzik a Himnusz. Az ifjú szivek egész lelkesedése, hazaszeretetük minden rajongása ott rezeg énekünkben, hazánk felé fordúlva, úgy imád
