Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

26

A reggeli fényben úszó várostól nagy szeretettel búcsúzunk el. Még egy pillantás az ókori kövekre, modem palotákra, a kikötőben veszteglő kedves vitorlákra s félelmetes hadihajókra, aztán a tengeri erősségek sorfala közt kisiklunk a kék Adriára. Póla sok élvezetet s értékes tapasztalatot nyújtó képét pedig szívünkbe zárjuk, hadd sorakozzék legkedvesebb emlékeink közé.

Reggeli után a fedélzetre megyünk mindannyian. Forrón süt le a nap s mi nagy élvezettel napfürdőzünk. A tenger most is erősen hullámzik, de azért senkit nem ér ma semmi baj. A legnagyobb vígság uralkodik a hajón. Játék, tréfa, képviselőválasztás . . . szóval igazi kellemes utazás. A tenger sötétkék tiszta vizében gyönyörködök most egy sereg delfint vesznek észre, amelyek villámgyors úszással rohannak a hajó után, olykor-olykor hatalmas ívekben vetik át magukat a hullámvölgyeken. Kár, hogy nem követnek végig, mert mi szívesen gyönyörködnénk pompás játékukban akár az egész úton.

Az út hátralevő részét még kellemesebbé teszi az, hogy csapatunk összebarátkozik a hajó magyar utasaival. Klobucsár táborszernagy és kis fia, egy váradi huszár- főhadnagy s egy magyar leány az, akikkel élénk diskurzust folytatunk. így aztán nem csoda, ha gyorsan eljön az ebéd ideje is.

Chersot már rég elhagytuk, közeledünk az isztriai partok felé. Egymás után tűnnek el Lovrana, Icici, lka panorámái. Abbázia felé lelkesen megéljenezzük a Hermi- taget s nemsokára kiköt hajónk, hogy mégegyszer legeltethessük szemünket e nagyszerű fürdő palotáin s gyönyörű strandján.

Közéig Fiume. A szomorúság egy nemével nézegetjük a mozgalmas várost, melytől néhány óra múlva már búcsút kell vennünk.

A mólón újra vár a két szimpatikus akadémista, akit diákjaink mint régi jó barátjukat üdvözölnek. Még a Tersat- tóra kell felmennünk s kirándulásunk minden programmját betöltöttük. Sietünk hát lerakni csomagjainkat s két vezetőnkkel együtt villamoson megyünk egészen a Tersattó aljáig.

Rengeteg meredek lépcsőn visz fel utunk. Eleinte