Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
19 volt! Vagy csak hogy frisebb erőben gyönyörködtünk benne ? . . . Aztán tovább menve, egymásután maradnak el mögöttünk lka, Idei, Lovrana. Egyik szebb, mint a másik. Nagy vita indul meg, hogy ki hova jönne üdülni, — ha sok pénze volna. Sokan Abbáziát pártolják, mások ezeket a kisebb, bájosabb, csendesebb fürdőket. És boldogan, szeretettel legeltetjük szemünket mindannyian s csak azon bánkódunk, hogy miért is nem magyar helyek ezek ? Távolodunk a pompás panorámától, az elragadó isztriai partoktól. A nap teljes pompájában ragyog le, sugarai pajkosan játszadoznak a sötétkék tenger apró fodros hullámaival. Mi meg bámulunk a fenséges képre, messzeségbe tűnő fürdő-telepekre, fel-felbukkanó zöld szigetekre, napfényben fürdő végtelen tengerre, örülünk a napnak, mely forró sugarával arcunkat perzseli, örülünk a pompás sós levegőnek, a kékszínű égnek, rengeteg szép víznek, örülünk annak a fehér vitorlájú halászbárkának, mely ott tűnik fel a messzeségben, annak a hajónak, mely közel hozzánk halad el sietve, örülünk a nagy, fenséges természetnek s annak, hogy gyönyörködhetünk benne. S szívünk mélyén felébred valami kimondhatatlan szent érzelem, tán egy el nem mondott dicsőítő imádság, mely szinte öntudatlan keresi a hatalmas Alkotót. Elfelejtünk játszani, csak nézünk, élvezünk és érzünk. Gyorsan fut az idő. Part felé közeledünk. Nini, hisz ez már Cherso. Érdekes régi olasz város bontakozik ki előttünk. Hajónkra lobogókat húznak s a kikötőkben is lobogók fogadnak. Ez a hajó most köt ki először e szigeten, azért ez ünnepi dísz. Igazi olasz kikötő. Tipikus öreg olaszok s egy csomó gyerek bámulja hajónkat. Egy napbarnította vén embert megkérnek a fiúk, hogy engedje magát lefotografálni. Az öreg szívesen, boldogan áll a kodak elé. A többiek ez alatt narancsot vesznek s a narancs hajával rögtönzött csatát rendeznek az olasz gyerekekkel. Pompás mulatság. Kár, hogy hamar vége van, mert már indulunk tovább. Hanem mintha most nem éreznénk egészen jól magunkat. Megerősödött a bóra. Tarajas hullámok hömpölyögnek végig a végtelen vizen. Hajónk erősen inog. S ez a ringás, mely az imént oly kellemes volt, most valahogy sehogy 2* m
