Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

hát mi ez ? . . . Újabb dörömbölés . . . „Tanár urak, már öt óra van !“ — kiáltja valaki. „Jó !“ — kiáltjuk vissza s lassanként kezdünk tisztába jönni a helyzettel. Tehát 5 óra van és pedig május 12-én, Fiúméban. Mi meg a Tengerészeti Akadémián a szolga költögetésére ébredezünk. Első dolgunk kitekinteni az ablakon. Kissé ködös, de jó idővel biztató a reggel. Gyenge bóra fű, amely, mint mondják, nem szokott esőt hozni. Ez tehát rendben van. Hát a fiuk ? Ajtó-csapkodás, vizcsobogás, rekedt, álmos beszéd hallik a folyosóról. Ok is fenn vannak. Sőt egyik-másik már fel is öltözött. Félig felöltözve végigjárjuk a szobákat, de csak egy-két álomszuszéknak van szüksége arra, hogy erélyes szóval zavarjuk fel.

Öt óra 30 perc. A kellemes reggelt élvezzük az Akadémia parkjában. Még egy-két lusta fickót kell megvárnunk, a szolgákkal a borravaló-ügyet elintéznünk, azután a figyelmes gondnoktól, ki már felkelt a tiszteletünkre, melegen elbúcsúznunk s gyors léptekben haladunk a tengerpart felé. Jó hogy sietünk, mert ép csenget a Magyar-Horvát Tengerhajózási Társaság „Grenland“ nevű gőzöse, amelyen pedig mi is akarunk utazni. (6 óra.) De a végszóra ép odaérkezünk. Boldogan szállunk fel a hajóra, melyhez oly sok szép reményünk fűződik. Kedves, csinos, egészen új kiránduló hajó. Három osztálya van. De rajtunk kívül nem sok ember utazik rajta. így mi uralkodunk az egész hajón. Ezt annál inkább megtehetjük, mert első osztályú jegyünk van, melyet tekintélyes kedvezménnyel bocsátott rendelkezésünkre a gavallér társaság. Alig hogy elindulunk, megszálljuk az étkező termet, ahol reggelit szolgálnak fel. Ebben ugyan nincs sok gyönyörűségünk, mert ugyan gyenge a kávé, amit itt kapunk. De azért jó egy kis meleg lé, ha nem is elsőrangú. Különben is, maradt még egy kis nyárikolbász s ez sokat pótol.

A fedélzeten vagyunk mindnyájan. Roppant élvezzük az enyhe tengeri levegőt s a felhők mögül elő-előbukkanó napsugarat. Közeledik Abbázia. Itt egy kedves utassal megszaporodunk. Csatlakozik hozzánk Kolozsy főjegyző úr, aki az éjszakát Abbáziában töltötte.

Milyen fenségesen szép ez az út! Abbázia is mintha szebb volna most a reggeli nap világításában, mint tegnap