Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911

7

cukorral, akkor keresik a fürdőt. — Itt nagy csalódás ér. Szép, tágas, hűvös uszodáról ábrándoztunk, ahol majd vígan lehet hancurozni, úszkálni s íme, egy meglehetősen szűk, forró, kénes vízzel teli medence előtt vagyunk, melynek gőze az egész helyiséget kellemetlen forrósággal tölti be. — Sokan bosszankodva fordulnak vissza s a park szépségében keresnek vigasztalást, de vagy harmincán mégis csak rászánják magukat a fürdésre. Persze, ez a víz, mely annyi ezer nyomorék embert gyógyít, s oly sok fájdalmat szüntet meg évenkint, nem való a mi egészségtől duzzadó, pajkos diákjainknak. Erre leghamarabb ők maguk jönnek rá s erősen izzadva, majd mind azzal hagyják el a medencét, hogy nem jó itt fürödni, nagyon büdös, meg forró a víz, nem ér meg 20 vasat.

A fürdés után még mindnyájunknak van ideje ebédig egyet sétálni a parkban. Az utak a több napi esőzéstől még nagyon nedvesek, sok helyt sárosak, sőt vízzel borítottak. De a rossz útért kárpótlást nyújt a park nagyszerűsége. Óriási tölgyek, bükkök s más százados fák terjesztik fölöttünk dús lombjukat. Énekes madarak csicseregnek le reánk. Az út mentén buja sötétzöld pázsitból ki-ki dugja fejét egy-egy élénk virág. Fölöttük tarka pillangók libegnek játszva a napsugárral s az őket kergető szeles gyerekhaddal. S hogy még tarkább legyen a kép, itt a szigetes tó, amott a melegvizü forrás tűnik elénk. — Benn a tulajuonképeni fürdőtelepen néhány csinos villa s nagy modern szállodák épültek, melyek úgy a gyógyulni, mint a szórakozni óhajtó közönséget kielégííik kényelmükkel s fényes berendezésükkel. — Bennünket legjobban a „Viktor“-szálló érdekel, melynek hatalmas terraszán már megterítették számunkra az asztalt. Le is telepszünk s míg az ebédre várunk, azalatt hallgatjuk a jó cigányzenét s útnak eregetjük az összevásárolt levelezőlapokat. — Pont 1 órakor szolgálják az ebédet. A kiszolgálás gyors, az ebéd ízletes és (ami a fiuk szerint a fő) bőségesen elegendő. Őszintén gratulálunk a ritka előzékeny vendéglősnek, aki 1 korona 60 fillérért ilyen pompás ebéddel látott el bennünket. Hogy kellemes emlékünk még szaporodjon, ebéd után Szmetka L. Ödön nagyváradi premontrei gimnáziumi igazgató úr tiszteli meg társaságunkat, ki szívesen elbeszélget velünk s hasznos tanácsokkal s útbaigazításokkal szolgál útunk további részére. Őszintén sajnáljuk, hogy rövid idő múlva el kell búcsúznunk kedves vendégünktől, de a mi csapatunk már útra készen áll.

Gyalog megyünk át Püspök-fürdőre. Utunk az úgynevezett