Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911

8

„Paraszt-szállók“ előtt visz el. Hosszú földszintes épületek ezek, csupa tágas, tiszta szobákkal, melyekben csak a legszükségesebb bútordarabok láthatók. Az ablakok telve tarisznyákkal, melyekben a szállók szegény betegeinek egész hétre, vagy még több időre való élelmiszere van. Látszik, hogy az itt lakó embereket a gyógyulás vágya hozta ide. Mintha egy kis időre nyomottabb volna hangulatunk, amint végig kopognak lépteink a „Paraszt-szállók“ folyosóin, valahogyan agyunkba tolakszik a gondolat: Ezek a fehérre meszelt fenyőfabútoros szobák több igazi boldogságot láttak meggyógyult betegeik arcán, igazibb hivatást teljesítettek, mint azok a ragyogó, modern hotelek ott szemben.

A „Paraszt-szállók“ mögött kijutunk a dombra, mely Püspökfürdőt választja el tőlünk. Pár perc alatt szétszóródik csapatunk a dombon. Bogarászva, növényt gyűjtve rajlik a dombon át a kis diáksereg. A dombtetőn megállunk — gyönyörködni. Nem messze, előttünk terül el Nagyvárad zöld hegykoszorújával, új szép palotáival, templomaival, melyek fölött mintegy uralkodik a püspöki rezidencia egyszerű, nemes szépségével — igazán megkapó képet ad. Jobbra Félix-fürdő búcsúzik tőlünk, balra Püspök-fürdő integet. Oda indulunk. Csakhogy át kell mennünk Hájó falun. Elég baj ez nekünk! — Soha ilyen sáros helységet nem láttunk. Igazán csoda, hogy semmi más baj nem ér, mint az, hogy fülig sárosak leszünk, míg átvergődünk pocsolyás utcáin.

Annál nagyobb örömmel üdvözöljük azonban Püspök-fürdőnek rendezett utcáit. Alig, hogy belépünk a fürdőt környező parkba, mely ha nincs is olyan, mint a félixfürdői, nagyon kellemes liget, azonnal egy ismerőssel találkozunk. Egy VII. éves diákunk gyógyul itt. Már érzi a víz gyógyító erejét, úgy, hogy ő kalauzol a fürdőtelepen. Megnézzük a tavat híres tavi rózsáival, melyeknek őse valamikor a törökvilágban Egyiptomból vándorolt ide s azóta tenyészik a hőforrás vizében. A szállodák s a park megtekintése annyira elfoglal, hogy már benn áll a vonat, mire az állomásra érünk. Gyorsan elfoglaljuk helyünket s 3 óra 29 perckor már indul vonatunk, hogy 18 perc múlva Váradvelencén tegyen le bennünket.

Itt várnunk kell majdnem egy órát. Szerencsére az állomás mögött szép gyepes hely van, ahol jól el lehet játszani, ha majd megúntuk a pályaudvaron való nézgelődést s ha már a Váradról jövő villamoskocsik sem tudják lekötni figyelmünket. Még birkózó- versenyre is jut idő, Ép a legizgalmasabb percek folynak, Most