Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
12 Tovább menve, ugyancsak a Körös balpartján különös sziklaalakuláson akad meg szemünk. Két karcsú sziklatömb áll egymással szemben a hegynek derekán. Az élénk fantáziájú hegyi nép megkövesedett embereknek nézi az érdekes két sziklát s majd az ölelkező Mén—Maróth párt, majd két püspököt lát bennük. De a Körös innenső partja sem érdektelen. Egy régi bástyaszerü, omladozó épület tűnik elébünk, a Tündérvár. A nép úgy hiszi, óriások laktak itt boldogabb időben, de a lelketlen kutatók, kik minden bájos, naiv költészetet megmosolyognak, kisütötték, hogy valami nagy úr vadászkastélya volt az, vagy hogy éppen vámhivatal, ahonnan a sócsempészeket lesték meg. Hej, pedig a nép romantikus képzeletvilágát oly szépen táplálná az a barlang nyílás, mely közvetlen a Tündérvár mellett tátong fekete titokzatosságában! Diákjaink nem állják meg, hogy fel ne kússzanak a barlanghoz. Boldogabbak, hogy benézhetnek a sötét űrbe, mely sok mindent selytet, de semmit sem mond ... Túl a Tündérváron hidat találunk, mely visszavezet a Körös balpartjára. Nagy mészköfejtö telep van itt. Ennek kedvéért épült a híd is. Érdekel a kőfejtés, de a reggeli csalogat, azért rövid nézgelődés után szép hegyi ösvényen haza sietünk, hol már párolog a sűrű bivalytejes kávé s friss puha kalács mosolyog felénk. Vezetőnk is vár már, hogy reggeli után megmutassa a híres Zichy csepkö-barlangot. Négy csoportra oszolva 10—14-es csapatokban megyünk a barlangba. Elől a vezető, utána egyenkint mi. Minden 3—4-aik embernek kezében egy elég erős fényű acetilén lámpás. Hideg, nyirkos, nehéz levegő nehezedik mellünkre. Barlangban vagyunk. Összébb húzzuk felső kabátainkat, nyakunknat a gallér mögé rejtjük, nehogy oda pottyanjon egy-egy kövér, fagyos vízcsepp. Valami különös borzongás fut rajtunk végig a nagy, sötét üregek láttára, a kísérteties vizcsobogás hallatára. Elfogultan szemléljük a sötét falakról felénk meredező csepkő alakulásokat; agyunk fantasztikus képzetekkel telik meg, midőn egyszerre felhangzik vezetőnk monoton hangja : ez itt a Magyar Korona . . . Sárkány . . . Elefántfej . . . Csiga . . . Mohamed koporsója .. . stb. Részben megnyugtat, részben bosszant ez a lomhán hangzó magyarázat, mely eloszlatja megille- tődésünket. Különösen kellemetlen a sok rossz elnevezés (majdnem minden csepkő Mohameddel van kapcsolatban), meg a betanult „szellemeskedések“. De a barlang romantikus szépsége mindenért kárpótol. Fáradhatatlanul járjuk a nedves (olykor vizes) utakat, síkos lépcsőket, kísértetiesen kopogó hidakkal. Gyakran zúg fel
