Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
9 dőlne el, hogy ki nyeri meg a 20 filléres első dijat, mikor abba kell hagyni a viaskodást, mert közeledik 4 óra 22 perc, az indulás ideje. — Pedig igazán kár volt sietnünk, hisz késik a vonat. El is unnánk magunkat, ha egy különösen szép természeti tünemény nem gyönyörködtetne: szivárványt látunk fejünk felett. De nem közönségest, melynek íve a nap felé hajlik, hanem egész különös kicsiny ellenkező ívű félkört, melynek középpontja valahol ép a fejünk felett van. Nosza megrohanjuk Pataki tanár urat, hogy magyarázza meg nekünk a ritka tüneményt ... De hamarosan megoszlik az érdeklődés, sőt határozottan elfordul a szivárványtól, mert felénk pöfög már a kolozsvári vonat s minket már semmi sem érdekel jobban külön kocsinknál, mely néhány perc múlva a Zichy-barlang felé rohan velünk. Újra felhangzik a víg nótázás, tréfálkozás, az eddig gyűjtött benyomások kicserélgetése. Egy-kettő újra szorgalmasan jegyezget, azok pedig, akik sohasem vagy csak kevésszer láttak még hegyet, nem hagyják el egy percre sem az ablakot, hisz mindig van ott valami érdekes látni való. A többiek folytatják mulatságaikat s csak akkor vetnek ki egy-egy pillantást, amikor erre külön felhívja őket Laurovics tanár úr magyarázó szava: . . . Mezőtelegd! — jobbra nagy cementárúgyár . . . Rév, balra ez a toronyszerű építmény, egy régi mészégető kemence . . . Kezdődik a völgyszoros . . . E szóra aztán már minden ablak zsúfolásig megtelik. Most már nincs egy se, akit ne érdekelne a pompás látvány, mely elébünk tárul. Mindkét oldalon meredek hegyek, olykor kopasz sziklafalak ágaskodnak, jobbra a Körös sebes vize rohan s vonatunknak csak ép annyi helye van, amennyinél szűkebb úton már nem száguldhatna. Most sűrűn felhangzik egy-egy csodálkozás s örömteli kiáltás diákjaink ajkáról: Jaj, de meredek ez a hegy ! . . . Nézd, milyen gyorsan folyik a víz! . . . Micsoda gyönyörű ez a kopár sziklafal!.. . Látod azt a kis házat oda fenn ? . . . Ni, egy régi várfal ! . . . Ott egy kilátó! . . . Nézd csak ... — most egy fütty s nem láthatjuk, amit a kis barátunk mutatni akart. Sötét van. Alagútba értünk. A meglepetés s meghatottság csendje honol kocsinkban; de csak néhány pillanatig, míg az alagút tart. Még egy percig rohan gőzösünk, aztán megáll. — Zichy barlang7 — valóban itt vagyunk ! Ki hinné, hogy már 5 óra 38 perc az idő ? De e felett nem érünk rá töprengeni. Sietnünk kell a kiszállással, mert egy kedves kiránduló csapat akarja elfoglalni helyünket. — Százötven bájos kolozsvári kislány volt itt ma s ezzel a vonattal utaznak vissza.
