Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
4 Nem volt tehát új dolog, mikor ,Luther fellépése után Wittenbergbe zarándokoltak és később még más németországi és egyéb külföldi egyetemekre is jártak a magyar ifjak. Csak nagyobb számmal és bizonyára tudatosabban tették ezt. Hiszen már nem csak a műveltséggel és a tudományok vívmányaival akartak ott megismerkedni, hanem magukba akarták szívni az újra felfedezett evangéliom szellemét és üdvözítő hitének erejét. Nagyon természetes tehát, hogy ha a külföldi iskolalátogatásról van szó, akkor az bennünket különösen a reformáció ideje óta érdekel. S a dolog természetéből következik, hogy még érdekesebb lesz egyúttal mérlegelnünk a külföldi iskolalátogatásnak hazai protestáns nevelésügyünkre gyakorolt hatását. S ez a mi dolgozatunk célja. E célt természetesen csak úgy oldhatjuk meg helyesen, ha nemcsak a külföldi iskolalátogatást nyomozzuk, hanem hatását is kutatjuk hazai protestáns iskoláink belső életében, amelyben hazai protestáns nevelésügyünk természetszerűleg tükröződik; vagyis ha feladatunkat, hogy a külföldi iskolalátogatás hatását mutassuk ki a hazai protestáns nevelésügy fejlődésésére, meg akarjuk oldani, azt csak protestáns iskoláink történetének, még pedig különösen belső történetének vázolása keretében tehetjük meg. Aki hazánk protestáns iskoláinak történetét ismeri, tudja, mennyire meghatározza annak menetét a protestáns egyházak sorsa. Ezeknek története szoros kapcsolatban áll az egyházak történetével. Ha azért egyházunk történetének egy vitán fölött álló felosztásával dicsekedhetnénk,4a) kétségtelen, hogy az volna egyúttal iskoláink történetének is legjobb felosztása. Ami feladatunk természetesen nem lehet, hogy ezen kérdéshez (e dolgozat keretében) érdemileg hozzászóljunk s azt eldöntsük. Azért a szokásos felosztás mellett kell maradnunk, még ha egyik-másik iskola története más felosztást is követelne. Az egész történetre tekintő célszerűség szempontját követjük tehát, ha a külföldi iskolalátogatás hatását hazai protestáns nevelésügyünk fejlődésére egyházunk történetének szokásos három korszakában fogjuk vizsgálni. Először nézzük iskolaügyünket e szempontból a reformáció kezdetétől a bécsi békéig (1520—1606.). Azután követjük azt a bécsi békétől a szatmári békéig (1606—1711.). És végűi kutatjuk nevelésügyünk fejlődését a szatmári békétől II. József haláláig. (1711—1790.). 4 4a) L. Zoványi 1. cikkét a Prot. szemle 1893. évf. 1. füzetében és hozzá Kovács S. ellenvetéseit a Theol. szaklap II. évf. 45—51. 1.
